Népszövetségi mandátumterület brit adminisztráció alatt.
Területe: 944 842 km²; lakossága: 5 581 277 fő (1945); fővárosa: Dar es Salaam; hivatalos nyelve: az angol, a lakosság nagy része a szuahélit használta, amely nem volt hivatalos; közigazgatási beosztása: 8 tartomány (province), ezen belül 34 közigazgatási egység (division); pénzneme: 1 East African shilling (kelet-afrikai shilling) = 100 cent.
Nemzetközi gépkocsijele: EAT (1938-tól). Közlekedés módja: bal oldali. Rendszámok kiadása: a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie.

  ·  

A terület Német Kelet-Afrikaként vált ismertté a XIX. sz. végén. A versailles-i békeszerződés 1919-ben megfosztotta Németországot a gyarmataitól. A korábbi kolónia északnyugati részét (Ruanda-Urundi) Belgium kapta meg, a fennmaradó hatalmas törzsterületet pedig Nagy-Britannia alá rendelték. A britek 1920 januárjában adták a régiónak a Tanganyika Terület nevet. 1922. július 20-án a Népszövetség hivatalosan is B osztályú mandátumterületté nyilvánította Tanganyikát. Ez fontos jogi fordulópont volt: a terület nem vált a Brit Birodalom közvetlen tulajdonává. A britek a nemzetközi szervezet felé elszámolással tartoztak, kötelezve magukat a rabszolgaság felszámolására és a helyiek jólétének biztosítására. A brit közigazgatás a “közvetett kormányzás” (indirect rule) elvét alkalmazta, a helyi törzsfőnökökön keresztül uralkodva. Gazdaságilag a területet közös vám- és postarendszerrel kapcsolták össze a szomszédos Kenyával és Ugandával. A mandátumrendszer a második világháború után, a Népszövetség feloszlásával ért véget. 1946-ban Tanganyika hivatalosan átkerült az újonnan alakult ENSZ gyámsági területi rendszerébe, továbbra is brit igazgatás alatt, ami már egyenes utat biztosított a gyarmati státusz felszámolásához és az 1961-es függetlenséghez.