Albán államalakulatok az I. világháború alatt és után (1912–1925)
Az országok alábbi felsorolása létezésük időrendjében készült.
Albánia (1912–1914)
Shqipëri
Nemzetközileg nem elismert parlamentáris köztársaság ideiglenes kormányzat alatt.
Területe: kb. 25 000 km²; lakossága: kb. 800 000 fő (1912); fővárosa: Vlorë; hivatalos nyelve: nem volt, az uralkodó beszélt nyelv az albán volt; közigazgatási beosztása: 7 szandzsák (sanxhak); pénzneme: nem volt, az arany standardot használták.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, de a tulajdonos készíttette el.
· 
Elődállamok
- Ottomán Birodalom (1912. 11. 28.) — nem használtak rendszámokat
Utódállamok
- (1913. 10. 16.) Közép-albániai Köztársaság
- (1914. 02. 21.) Albán Fejedelemség
A független Albánia az első balkáni háború idején, 1912. november 28-án Vlorëban kikiáltott parlamentáris állam volt. Albánia küldöttsége memorandumot nyújtott be az 1913-as londoni konferenciára, amelyben a független Albánia nemzetközi elismerését kérte. A küldöttségnek az albánok etnikai jogaira alapozott elismerési kérelmeit elutasították, és az 1913. május 30-án aláírt szerződés az igényelt területek nagy részét felosztotta Szerbia, Görögország és Montenegró között, és csak egy központi régiót hagyott meg önálló területként, amelyet a nagyhatalmak védelme alá helyeztek. A hat nagyhatalom nagykövetei 1913. július 29-én ismét találkoztak, és úgy döntöttek, hogy alkotmányos monarchiaként új államot, az Albán Fejedelemséget alapítják meg. Végül az 1913 augusztusában aláírt bukaresti szerződéssel létrejött ez az új független állam, amelynek határain kívül maradt az albán etnikumú lakosság mintegy 40 százaléka.
Közép-albániai Köztársaság (1913–1914)
Republika e Shqipërisë së Mesme
Nemzetközileg nem elismert átmeneti állam.
Területe: kb. 2000 km²; lakossága: kb. 150 000 fő (1913); fővárosa: Durrës; hivatalos nyelve: nem volt, az uralkodó beszélt nyelv az albán volt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: nem volt, az arany standardot használták.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, de a tulajdonos készíttette el.
·
Elődállamok
- Albánia (Független Albánia) (1913. 10. 16.) — nem használtak rendszámokat
Utódállamok
- (1914. 03. 07.) Albán Fejedelemség
A Közép-albániai Köztársaság Albánia területén időközben létrejött, ideiglenesen fennállt, el nem ismert mikronemzet volt. A köztársaság fővárosául Durrëst jelölték ki, kormánya fennhatósága a közeli Tirana, Krujë, Shijak, Kavajë és Peqin környékére, mintegy 2000 km²-re terjedt ki. Az államalakulatot a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság követelésére oszlatták fel.
Albán Fejedelemség (1914–1917)
Principata e Shqipnis
Független alkotmányos monarchia.
Területe: 28 748 km²; lakossága: kb. 900 000 fő (1916); fővárosa: Durrës; hivatalos nyelve: az albán; közigazgatási beosztása: 7 szandzsák (sanxhak); pénzneme: nem volt, az arany standardot használták.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, de a tulajdonos készíttette el.
·
Elődállamok
- Albánia (1914. 02. 21.)
- Közép-albániai Köztársaság (1914. 03. 07.)
- Észak-epiruszi Autonóm Köztársaság (1914. 10. 27.)
Utódállamok
- (1914. 02. 28.) Észak-epiruszi Autonóm Köztársaság
- (1916. 12. 10.) Korçai Autonóm Köztársaság (Albániai francia protektorátus)
- (1917. 06. 23.) Albán Köztársaság (Albániai olasz protektorátus)
Az első Albán Fejedelemség az Albániában uralkodó rövid életű monarchiára utal, amely az első balkáni háborút lezáró 1913-as londoni szerződéstől kezdve az első olasz megszállásig tartott. Ebben az időszakban az I. világháború tombolt, az ország lényegében több részre szakadt kisebb el nem ismert államocskák laza kapcsolata volt. A szeparatista törekvéseket végül az olasz invázió zárta le 1917-re.
Észak-epiruszi Autonóm Köztársaság (1914)
Αὐτόνομος Δημοκρατία τῆς Βορείου Ἠπείρου
1914. május 17.-ig nem elismert független átmeneti állam, utána autonómia névleges (nem megvalósított) albán szuverenitás alatt.
Területe: 6444 km²; lakossága: 228 000 fő; fővárosa: Αργυρόκαστρον; hivatalos nyelve: a görög; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 δραχμή = 100 λεπτόν.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, de a tulajdonos készíttette el.
·
Elődállamok
- Albán Fejedelemség (1914. 02. 28.)
Utódállamok
- (1914. 10. 27.) Albán Fejedelemség
A dél-albániai észak-epiruszi régiót a nagyhatalmak Albánia függetlenné válása után az újonnan megalakult fejedelemség részévé tették. Az itt élő jelentős görög lakosság a döntést elutasította, és mivel a görög hadsereg visszavonult az új határra, Αργυρόκαστρονban (a mai Gjirokastërben) autonóm kormányt hoztak létre, Görögország hallgatólagos támogatásával. Az autonómiát májusban a nagyhatalmak a korfui jegyzőkönyvvel megerősítették. A megállapodás biztosította, hogy a régiónak saját közigazgatása legyen, elismerte a helyi lakosság jogait, és névleges albán fennhatóság alatt álló önkormányzatot írt elő. Azonban ez soha nem került teljes mértékben végrehajtásra, mert szeptemberben az albán kormány összeomlott. A görög hadsereg 1914 októberében, az I. világháború kitörését követoen megszállta a területet, és tervek szerint az Észak-epiruszi Autonóm Köztársaság a háborút követően Görögországhoz került volna, de az 1917-es olasz megszállás és Görögország veresége a kis-ázsiai hadjáratban azt eredményezte, hogy a területet végleg átengedték Albániának.
Korçai Autonóm Köztársaság (1916–1920)
République autonome de Korça | Republika Autonome e Korçës
De jure független köztársaság, de facto Franciaország protektorátusa.
Területe: kb. 3000 km²; lakossága: 122 315 fő (1920); fővárosa: Koritza/Koriçë; hivatalos nyelve: a francia és az albán; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 frang = 100 centime.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, de a tulajdonos készíttette el.
·
Elődállamok
- Albán Fejedelemség (1916. 12. 10.)
Utódállamok
- (1920. 06. 15.) Albán Köztársaság (Albániai olasz protektorátus)
A Korçai Autonóm Köztársaság egy autonóm jogi személyiség, amelyet 1916. december 10-én hoztak létre a helyi francia erők, miután Korçë városa az első világháborúban ellenőrzésük alá került, és így is maradt 1920-ig. Az új hatóságok az albán és a francia nyelvet vezették be hivatalos nyelvként, és a görög iskolák helyébe albán iskolákat állítottak, amelyeket a görög közigazgatás idején betiltottak. Korçëben francia iskola is működött, amelynek számos diákja, majd tanárai között volt Enver Hoxha, a kommunista Albánia későbbi vezetője. A francia expedíció 1920 májusában kivonult Korçëből, aminek következtében a területet átengedték az olaszoknak.
Albániai olasz protektorátus – Albán Köztársaság (1917–1920)
Protettorato italiano dell'Albania – Repubblika d'Albania | Protektorati italian mbi Shqipëri – Republika Shqiptare
De jure független köztársaság, de facto Olaszország protektorátusa.
Területe: kb. 25 000 km²; lakossága: kb. 850 000 fő (1917); fővárosa: Vlorë; hivatalos nyelve: az olasz és az albán; közigazgatási beosztása: 14 prefektúra (prefekturë); pénzneme: 1 lira = 100 centesimo.
Nemzetközi gépkocsijele: AL. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, de a tulajdonos készíttette el.
·
Elődállamok
- Albán Fejedelemség (1917. 06. 23.)
- Korçai Autonóm Köztársaság (1920. 06. 15.)
Utódállamok
- (1920. 08. 02.) Albán Fejedelemség
Az olasz megszállás alatt álló Albán Köztársaság egy kvázi független ország volt az I. világháború alatt olasz igazgatás alatt. 1916-tól Olaszország fokozatosan megszállta Dél-Albániát, miközben Franciaország megszerezte Korçë környékét. 1920-ra az olasz csapatok elfoglalták a teljes mai Albánia területét, és még néhány szomszédos részt a mai Észak-Macedónia és Görögország területéből. 1920-ban a nagyhatalmak fel akarták osztani Albániát a környező országok javára, de azt az olasz visszavonulás megakadályozta, 1920 nyarára a teljes albán terület ismét albán irányítás alá került, egyedül a stratégiailag fontos Saseno szigetét tartották meg az olaszok maguknak. Az olasz uralom alatt a frissen létrejött albán állam infrastruktúráját az olaszok építették ki.
Albán Fejedelemség (1920–1925)
Principata e Shqipnis
Független alkotmányos monarchia.
Területe: 28 748 km²; lakossága: kb. 979 000 fő (1923); fővárosa: Tirana; hivatalos nyelve: az albán; közigazgatási beosztása: 7 szandzsák (sanxhak); pénzneme: nem volt, az arany standardot használták.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, de a tulajdonos készíttette el.
·
Elődállamok
- Albán Köztársaság (Albániai olasz protektorátus) (1920. 08. 02.)
- Mirditai Köztársaság (1921. 11. 20.)
Utódállamok
- (1921. 06. 17.) Mirditai Köztársaság
- (1925. 01. 31.) Albán Köztársaság
Az olaszok kivonulása után, 1920-ban létrejött második Albán Fejedelemségben visszaállította az 1914-es jogi állapotokat, és ellenálltak az európai nagyhatalmaknak, akik fel akarták osztani az országot, Olaszország, Görögország és Jugoszlávia között. Amerikai segítséggel Ahmet Zogu elnök egy új alkotmányt vezetett be. Az 1924-es forradalom után Zugu új alkotmányozó nemzetgyűlést hívott össze, ahol kikiáltották az Albán Köztársaságot.
Mirditai Köztársaság (1921)
Republika e Mirditës
Nemzetközileg nem elismert ideiglenes köztársaság
Területe: kb. 2500 km²; lakossága: kb. 40 000 fő; fővárosa: Prizren; hivatalos nyelve: az albán; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: nem volt, az arany standardot használták.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, de a tulajdonos készíttette el.
·
Elődállamok
- Albán Fejedelemség (1921. 06. 17.)
Utódállamok
- (1921. 11. 20.) Albán Fejedelemség
A Mirdita Köztársaság egy rövid életű, el nem ismert köztársaság volt, amelyet Marka Gjoni és követői hirdettek meg Észak-Albániában. Gjoni római katolikus mirdita törzseinek vezetésével lázadást szított az első világháború után létrehozott albán fejedelemség ellen. A szomszédos délszláv királyság támogatta Gjonit, mivel érdeke volt, hogy Albánián belül legyen egy szeparatista régió, amely gyengíti az újonnan létrehozott albán államot és kiélezi a vallási ellentéteket. Mivel a köztársaság megsértette az albán állam szuverenitását, az albán kormánycsapatok kisebb harcok során leverték a köztársaságot. Gjoni Jugoszláviába menekült, de később visszatért Albániába, és 1925-ben bekövetkezett haláláig aktívan részt vett az észak-albán politikai életben.
Standard rendszámok
Méretei: ismeretlenek.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek, keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: elöl: TT &&9 vagy TT/&&9 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 321.
Megjegyzések:
- A rendszámok kiadását 1913-ban kezdték, de a pontos időpont ismeretlen. Előtte nem használtak rendszámokat a ritkaságszámba menő járműveken.
- Az első rendszámok általában egysorosak, a hátsók gyakran kétsorosak voltak.
- Gyakori volt, hogy a területkód betűi után egy-egy pont is látható volt.
- Egyes források szerint az első betűkarakter vörös színű volt, de a képek alapján ez egyáltalán nem egyértelmű.
- A sorozatszámok nem tartalmaztak többletinformációkat.
- Léteztek inverz színű táblák is, de ezek jelentéséről nincs információm.
- A fent felsorolt államalakulatok mindegyikében ezeket a rendszámokat használták, de voltak olyan területek, illetve időszakok, amikor a járművek jelöletlenül közlekedtek, erről azonban nem áll rendelkezésre pontosabb információ.
- 1920-tól a fejedelem járművein az ország címere volt látható a rendszám helyén.