Olasz Szociális Köztársaság
1943–1945
olaszul: Repubblica Sociale Italiana
Unitárius fasiszta egypárti állam totalitárius diktatúra alatt, náci bábállam.
Területe: kb. 167 600 km² (1943) / kb. 98 500 km² (1945); lakossága: kb. 26 00 000 fő (1943) / kb. 17 300 000 fő (1945); fővárosa: de jure Roma (Róma), de facto Salò; hivatalos nyelve: az olasz; közigazgatási beosztása: a német megszállók irányítottak, nem volt konkrét közigazgatása; pénzneme: 1 lira = 100 centesimo.
Nemzetközi gépkocsijele: I. Közlekedés módja: jobb oldali. Rendszámok kiadása: párban.
· 
Elődállamok
- Olasz Királyság (1943. 09. 23.)
Utódállamok
- (1945. 04. 25.) Olasz Királyság
Az Olasz Szociális Köztársaság, 1943 decembere előtt Olasz Nemzeti Köztársasági Állam (Stato Nazionale Repubblicano d'Italia; SNRI), népszerűbb nevén Salòi Köztársaság (Repubblica di Salò), a második világháború végén létrehozott, korlátozott diplomáciai elismeréssel rendelkező náci-német bábállam volt, amely Olaszország német megszállásának 1943. szeptemberi kezdetétől Olaszország német csapatainak 1945. májusi kapitulációjáig létezett. Az államot Benito Mussolini és pártja, a Köztársasági Fasiszta Párt vezetett. Az Olasz Szociális Köztársaság névlegesen magáénak tudhatta Észak- és Közép-Olaszországot, de az ellenőrzés fenntartása érdekében nagymértékben függött a német csapatoktól. Miután 1943-ban a szövetségesek elfoglalták Dél-Olaszországot és megbuktatták Mussolinit, a náci Németország beavatkozott és átvették az irányítást Észak-Olaszország felett, kiszabadították Mussolinit, és létrehozatták vele az Olasz Szociális Köztársaságot, amelyet nemzetközileg igen korlátozottan ismertek csak el. 1945. április 25-e körül, tizenkilenc hónappal megalakulása után az RSI szinte teljesen összeomlott. Ezen a napon egy általános partizánfelkelésnek, valamint a szövetséges erők olaszországi utolsó offenzívája során tett erőfeszítéseknek köszönhetően sikerült a németeket szinte teljesen kiszorítani Olaszországból. Mussolinit és az ország többi vezetőit elfogták és április 27-én kivégezték a helyi partizánok.
Az ország rövid élete alatt saját rendszámokat bocsájtott ki, arról nincs információm, hogy ez idő alatt a már kiadott olasz rendszámoknak milyen sorsuk volt.
Standard rendszámok
Méretei: ismeretlenek.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek, keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: KK &&&&9 (kódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 54321.
Megjegyzések:
- A rendszámok kiadása 1943-ban kezdődött. Főként a katonai és kormányzati járművek kaptak új rendszámokat, a civil járművek rendszámait csak lassan cserélték le, a legtöbbjüket nem is sikerült az ország rövid élete alatt lecserélni.
- Az alapformátumot tekintve minden rendszám egységes volt, a rendszám elején a betűkód állt, melyet egy maximum ötkarakteres sorozatszám követett. Nem volt megkülönböztetés sem színekben, sem formában.
- A hátsó rendszámok általában kétsorosak, míg az elsők egysorosak voltak.
- Az első rendszámok általában megegyeztek a hátsó rendszámok formátumával, de egyes rendszámokon fordított sorrendben szerepeltek a számok és a betűk, ennek jelentése ismeretlen.
- A rendszámokat általában egy speciális, vízálló festékkel bevont kartonra készítették, de láthatók voltak fémlemezből készültek is.
- A sorozatszámoknál nem használtak vezető nullákat, ettől függően a rendszámok mérete változhatott.
A Brigata Nera rendszámai
Méretei: ismeretlenek.
Formátum: fehér alapon vörös és fekete karakterek, keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: &9A/BRIGATA/NERA/999; sorozatszámok növekedési sorrendje: 321.
Megjegyzések:
- A rendszámok kiadása 1943-ban kezdődött.
- A rendszám felső részében vörössel az egység száma és neve volt olvasható, az alsó részben feketével pedig a háromjegyű sorozatszám volt látható, melynél vezető nullákat használtak.
- A rendszámokat általában egy speciális, vízálló festékkel bevont kartonra készítették, de láthatók voltak fémlemezből készültek is.
- Ez volt a köztársaságban használt rendszámok közül az egyetlen, amely eltért a standard formátumtól.