Szíriai és libanoni mandátum
(1920–1946)
franciául: Mandat pour la Syrie et le Liban
Népszövetségi mandátumterület francia adminisztráció alatt.
Területe: 200 332 km²; lakossága: kb. 4 500 000 fő (1943); fővárosa: Beyrouth; hivatalos nyelve: a francia, de a lakosság nem-hivatalosan az arabot használta; közigazgatási beosztása: 1925-ig 5, 1925 és 1930 között 4, 1930 és 1946 között 2 állam (état); pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: 1931-ig LSA, 1931-től SL. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
· 
Elődállamok
- A megszállt ellenséges területek adminisztrációja (1920. 04. 26.) — nem használtak rendszámokat
Utódállamok
- (1945. 10. 24.) Libanoni Köztársaság
- (1946. 04. 17.) Szíriai Arab Köztársaság
A Szíriai és libanoni mandátum az első világháborút és az Oszmán Birodalom felosztását követően Szíriát és Libanont érintő Népszövetségi mandátumterület volt. Az 1918-as háború végét követő két év alatt – és a háború alatt az Egyesült Királyság és a francia Harmadik Köztársaság által aláírt Sykes-Picot-megállapodással összhangban – a britek tartották ellenőrzésük alatt az oszmán Irak (ma Irak) nagy részét és az oszmán Szíria déli részét (Izrael, Palesztina és Transzjordánia), míg a franciák az oszmán Szíria többi részét (beleértve Libanon, Alexandretta és Kilikia egy részét). Az 1920-as évek elején a brit és francia ellenőrzés e területek felett a Népszövetség mandátumrendszerével hivatalossá vált. 1923. szeptember 29-én pedig Franciaország kapta meg a Népszövetség szíriai mandátumát, amely a mai Szírián kívül a mai Libanon és Alexandretta területét is magában foglalta. A régió igazgatása a franciák alatt több különböző kormányon és területen keresztül valósult meg. Hatay államot 1939-ben Törökország annektálta. A francia mandátum 1946-ig tartott, amikor a francia csapatok végül elhagyták Szíriát és Libanont, amelyek a második világháború alatt mindketten kikiáltották függetlenségüket.
A mandátum a következő államalakulatokból állt (az egyes részek ábécésorrendben vannak felsorolva):
Alavita Állam (1923–1936)
État des Alaouites | دولة جبل العلويين
Nemzetközileg nem elismert állam, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: 6600 km²; lakossága: 277 948 fő (1926); fővárosa: Lattaquié; hivatalos nyelve: a francia, de a lakosság beszélt nyelve az arab volt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- Szíriai Autonóm Államok Szövetsége (1923. 06. 15.)
Utódállamok
- (1936. 12. 03.) Szír Köztársaság
A franciák előnyben részesítették a vallási kisebbségeket, mint a drúzok és az alaviták, és megpróbálták elszigetelni őket a nacionalista főáramú kultúrától. Sok fiatal férfi a vidéki alavita közösségekből csatlakozott a francia csapatokhoz, akik a társadalmi felemelkedés érdekében jelentkeztek a troupes speciales-ba (az akkori szíriai francia erők része). Ezeket a csapatokat, a kisebbségi lakosságból toborzott regionális erőket gyakran használták a polgári zavargások elfojtására. A szunnita földbirtokosok, akik elsősorban a tartomány városaiban éltek, a szíriai egység hívei voltak; a franciák azonban támogatták a vidéki alavita közösségeket, akiket ők láttak el. 1936. december 3-án az alavita államot a Szíriai Köztársaságba olvasztották be, a franciák engedményeként a Nacionalista Blokknak (a félig autonóm szíriai kormány kormányzó pártjának). A térségben sok volt az alavita szeparatista érzület, de politikai nézeteiket nem tudták összehangolni. Az alavita törzsek között is nagy volt a frakciózás, és az alavita államot kevés szervezett ellenállással építették be Szíriába.
Alavita Terület (1920–1922)
Territoire des Alaouites | أراضي العلويين
Nemzetközileg nem elismert terület, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: 6600 km²; lakossága: kb. 358 000 fő (1922); fővárosa: Lattaquié; hivatalos nyelve: a francia, de a lakosság beszélt nyelve az arab volt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- A megszállt ellenséges területek adminisztrációja (1920. 04. 26.) — nem használtak rendszámokat
Utódállamok
- (1922. 06. 28.) Szíriai Autonóm Államok Szövetsége
A franciák mandátumterületüket eredetileg vallási alapon osztották fel, a tengerparti és hegyvidéki, főleg alavita hitű régióból alakították ki 1920-ban az Alavita Területet, a franciák ezt az elkülönítést a hegyvidéki lakosok “elmaradottságával” indokolták, akik vallási szempontból különböztek a környező szunnita lakosságtól. A felosztás célja az volt, hogy megvédje az alavitákat a nagyobb hatalommal rendelkező többségi lakosságtól. A mai Szíria területén a francia gyarmatosítás nem volt szívesen látott dolog. A felosztásról úgy gondolták, hogy a keresztény kisebbség érdekeit szolgálja a muszlim többséggel szemben, a gyarmati uralomnak kedvez, és elfojtja az ellenvéleményt. Ez ellen kelt fel Szalih al-Ali, aki 1919 és 1921 között vezetett egy, az alaviták érdekeit védő felkelést, de végül 1921 októberében a lázadók két évnyi portyázás után megadták magukat a francia erőknek.
Aleppói Állam (1920–1922)
État dʼAlep | دولة حلب
Nemzetközileg nem elismert állam, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: kb. 90 000 km²; lakossága: kb. 604 000 fő (1922); fővárosa: Alep (Aleppó); hivatalos nyelve: a francia, de a lakosság beszélt nyelve az arab volt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- Szíriai Arab Királyság (1920. 06. 25.)
Utódállamok
- (1922. 06. 28.) Szíriai Autonóm Államok Szövetsége
Az Aleppói Államot 1920. szeptember 1.-jén Henri Gouraud francia tábornok nyilvánította ki annak a francia tervnek a részeként, amely Szíriát több kisebb államra osztva könnyebben ellenőrizhetoové kívánta tenni. Franciaország a maysalouni csata után egyre ellenségesebbé vált az egységes Szíria gondolatával szemben. Az Aleppói Állam magában foglalta az Alexandriai Szandzsákot is, amelyet Kamil pasa al-Kudszi kormányzott. Aleppónak Damaszkusztól való elválasztásával Gouraud a két város közötti hagyományos versengési állapotot akarta kihasználni, és politikai megosztottsággá alakítani. Az aleppóiak elégedetlenek voltak azzal, hogy Damaszkuszt választották az új szíriai nemzet fővárosának. Gouraud megérezte ezt az érzést, és megpróbálta manipulálni azzal, hogy Aleppót egy nagy és gazdagabb állam fővárosává tette, amellyel Damaszkusznak nehéz lett volna versenyeznie. A Franciaország által megrajzolt Aleppói Állam magában foglalta Szíria termékeny területeinek nagy részét, beleértve az Aleppó körüli termékeny vidéket, valamint az Eufrátesz teljes termékeny medencéjét. Az állam az autonóm Alexandriai Szandzsákon keresztül a tengerhez is hozzáférhetett. Ezzel szemben Damaszkusz, amely a szíriai sivatag peremén fekvő oázis volt, nem rendelkezett sem elegendő termőfölddel, sem tengerhez való hozzáféréssel. Gouraud úgy akarta vonzóvá tenni Aleppó államát a potenciális uralkodók számára, hogy Szíria mezőgazdasága és ásványkincseinek nagy része fölé adta az ellenőrzést, hogy ne akarjon újra egyesülni Damaszkusszal.
Damaszkuszi Állam (1920–1922)
État de Damas | دولة دمشق
Nemzetközileg nem elismert állam, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: kb. 70 000 km²; lakossága: kb. 595 000 fő (1922); fővárosa: Damas (Damaszkusz); hivatalos nyelve: a francia, de a lakosság beszélt nyelve az arab volt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- Szíriai Arab Királyság (1920. 06. 25.)
Utódállamok
- (1921. 05. 01.) Drúz Állam
- (1922. 06. 28.) Szíriai Autonóm Államok Szövetsége
A Damaszkuszi Államot 1920. szeptember 3.-án Henri Gouraud francia tábornok kiáltotta ki, hozzá tartozott Damaszkusz és környéke, valamint Homsz, Hama és az Orontész folyó völgye. Az új Damaszkuszi Állam elvesztett négy kadát (alkörzetet), amelyek az oszmán időkben a Damaszkuszi Vilajet (kerület) részét képezték, a főként keresztény Libanon-hegységgel szemben, ezeket az új Nagy-Libanon államhoz csatolták. A Damaszkusztól elválasztott terület ma a Bekaa-völgynek és Dél-Libanonnak felel meg. Damaszkusz, majd később Szíria folyamatosan tiltakozott e területek leválasztása ellen, és a mandátum ideje alatt folyamatosan visszakövetelte azokat. E területek többnyire muszlim lakossága szintén tiltakozott a Damaszkusztól való elszakadás ellen.
Drúz Állam (1921–1936)
État des Druzes | دولة جبل الدروز
Nemzetközileg nem elismert állam, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: kb. 7500 km²; lakossága: kb. 20 700 fő (1922); fővárosa: Soueïda; hivatalos nyelve: a francia, de a lakosság beszélt nyelve az arab volt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- Damaszkuszi Állam (1921. 05. 01.)
Utódállamok
- (1936. 09. 09.) Szíriai Köztársaság
A drúz állam 1921. május 1-jén alakult meg az egykori oszmán területen, a drúzok lakta régióban, kiválva a Damaszkuszi Államból. Ez volt az első és máig az egyetlen olyan autonóm egység, amelyet drúzok laktak és kormányoztak. Az 1925-ös szíriai forradalom a Drúz Államban kezdődött Szultán al-Atrasz vezetésével, és gyorsan átterjedt Damaszkuszra és más, a régión kívüli, nem drúz területekre. A szíriai terület államalakulatokra való felosztása elleni tiltakozás volt a szíriai antikolonialista nacionalizmus egyik fő témája, amely végül győzelmet aratott a teljes, francia fennhatóság alá tartozó terület újraegyesítéséért, kivéve Libanont, amely függetlenné vált, és Alexandretta szandzsákját, amelyet Hatay tartományként Törökországhoz csatoltak. A szír nacionalista nyomás eredményeként az 1936-os francia-szíriai szerződés értelmében a Drúz Állam megszűnt autonóm entitásként létezni, és Szíriához csatolták.
Hatay Állam (1938–1939)
État du Hatay | Hatay Devleti | دولة حطاي
Nemzetközileg nem elismert átmeneti állam, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: kb. 4700 km²; lakossága: 234 379 fő (1938); fővárosa: Anitoche / Antakya; hivatalos nyelve: a francia és a török, de a lakosság egy része arabul beszélt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre és 1 lira (török líra) = 100 kuruş.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- Szír Köztársaság (1938. 02. 02.)
Utódállamok
- (1939. 06. 29.) Török Köztársaság
Mustafa Kemal pasa marsall (későbbi nevén Mustafa Kemal Atatürk) elutasította, hogy az Alexandrettai Szandzsákot a mandátum részeként fogadja el. A török politika célja az volt, hogy a szandzsákot annektálják, amikor a francia mandátum Szíriában 1935-ben lejár. Az alexandrettai törökök Atatürk stílusában reformokat kezdeményeztek, és különböző szervezeteket és intézményeket hoztak létre a Török Köztársasággal való egyesülés gondolatának előmozdítására. 1936-ban Törökország a Nemzetek Szövetségében felvetette a Hatay-ügyet. A Népszövetség nevében Franciaország, az Egyesült Királyság, Hollandia, Belgium és Törökország képviselői elkészítették a szandzsák alkotmányát. Az új statútum 1937 novemberében lépett életbe, a szandzsák diplomáciai szinten “különálló, de nem elkülönült” lett Szíriától, katonai ügyekben pedig mind Franciaországhoz, mind Törökországhoz kapcsolódott. 1938. szeptember 2.-án a szandzsáki gyűlés az Alexandrettai Szandzsákot Hatay Államnak nyilvánította. Az állam egy évig állt fenn közös francia és török katonai felügyelet alatt. 1939. június 29.-én egy népszavazást követően a hatayi törvényhozás megszavazta a Hatayi Állam feloszlatását és Törökországhoz való csatlakozását. Ezt a népszavazást hamisnak és manipuláltnak is bélyegezték, mivel a török kormány több tízezer törököt szervezett Alexandrettán kívülről, hogy állampolgárként regisztráltassa magát és szavazzon. A franciák bátorították az annexiót, remélve, hogy ez ösztönzőleg hat Törökországra, hogy elutasítsa a náci Németországgal való szövetséget. 1939. július 23.-ra a francia mandátumhatóságok utolsó maradványai is elhagyták Antakyát, és a területet teljes egészében Törökországhoz csatolták. Ennek következtében sok arab és örmény menekült Szíriába.
Libanoni Köztársaság (1926–1943)
République Libanaise | الجمهورية اللبنانية | Lebanese Republic | Լիբանանի Հանրապետություն
Nemzetközileg nem elismert köztársaság, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: 10 452 km²; lakossága: 785 542 fő (1932); fővárosa: Beyrouth; hivatalos nyelve: a francia, de a beszélt nyelv az arab volt, az angolt közvetítőnyelvként használták, a nagy számú örmény kisebbség a saját nyelvén beszélt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 livre (libanoni font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- Nagy-libanoni Állam (1926. 05. 23.)
Utódállamok
- (1943. 11. 22.) Libanoni Köztársaság
Az első libanoni alkotmányt 1926. május 23-án fogadták el, amely a francia Harmadik Köztársaság alkotmányát mintázta és előírta, hogy a politikai pozíciókat a lakosság vallási arányai alapján osszák el. Az elnök maronita keresztény, a miniszterelnök szunnita muszlim, a parlament elnöke pedig síita muszlim volt. Ez a rendszer kezdetben stabilitást biztosított, de később feszültségeket is generált. A francia főkormányzó gyakran beleszólt a döntéshozatalba, ami ellenállást váltott ki a libanoni nacionalisták körében. 1936-ban új választásokat tartottak. A második világháború kitörésekor a főkormányzó felfüggesztette az alkotmányt, ami tovább növelte a politikai feszültségeket. A második világháború idején, amikor 1940-ben a Vichy-kormány átvette a francia területek irányítását, lehetőséget biztosítottak a náci Németország számára, hogy Szírián keresztül utánpótlást szállítsanak Irakba, ami aggodalmat váltott ki a brit hatóságok részéről. A háborús helyzet lezárása után Charles de Gaulle tábornok elismerte Libanon függetlenségét, és 1941 novemberében Georges Catroux tábornok bejelentette, hogy Libanon a Szabad Franciaország kormánya alatt független állammá válik. 1943-ban a libanoni kormány egyoldalúan felmondta a francia mandátumot, ami a francia hatóságok ellenállásához vezetett. A libanoni politikai vezetők bebörtönzése nagy felháborodást váltott ki, és a brit diplomácia közbenjárásával végül elérték, hogy a franciák elismerjék Libanon függetlenségét, és szabadon engedjék a politikusokat, ekkor Libanon hivatalosan is függetlenné vált.
Nagy-libanoni Állam (1920–1926)
État du Grand Liban | دولة لبنان الكبير | State of Greater Lebanon | Մեծ Լիբանանի Պետությունը
Nemzetközileg nem elismert köztársaság, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: 10 452 km²; lakossága: kb. 700 000 fő (1926); fővárosa: Beyrouth; hivatalos nyelve: a francia, de a beszélt nyelv az arab volt, az angolt közvetítőnyelvként használták, a nagy számú örmény kisebbség a saját nyelvén beszélt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- A megszállt ellenséges területek adminisztrációja (1920. 04. 26.) — nem használtak rendszámokat
Utódállamok
- (1926. 05. 23.) Libanoni Köztársaság
1920. szeptember 1.-én hozták létre mint önálló közigazgatási terület a francia népszövetségi mandátumon belül. Nagy-Libanon létrehozása jelentős társadalmi és gazdasági változásokat indított el a térségben. A francia mandátum idején megkezdődött a modern infrastruktúra, például utak és vasutak kiépítése, ami hozzájárult a térség gazdasági fejlődéséhez. A francia kulturális hatások is erőteljesen megjelentek, különösen az oktatásban és a közigazgatásban, ahol a francia nyelv elterjedt.
Szír Állam (1925–1930)
État de Syrie | دولة سوريا
Nemzetközileg nem elismert szövetségi állam, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: kb. 160 000 km²; lakossága: kb. 1 300 000 fő (1926); fővárosa: Damas; hivatalos nyelve: a francia, de a lakosság beszélt nyelve főként az arab volt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- Szíriai Autonóm Államok Szövetsége (1925. 01. 01.)
Utódállamok
- (1930. 06. 14.) Szír Köztársaság
1925-ben a francia gyarmati uralommal szembeni szíriai ellenállás teljes körű felkelésbe torkollott, amelyet Szultán al-Atrasz pasa vezetett. A felkelés a Drúz Államban tört ki, de hamarosan átterjedt más szíriai államokra is, és általános szíriai lázadássá vált. Franciaország megpróbált megtorlást eszközölni azzal, hogy az aleppói parlament kimondta az elszakadást a Damaszkusszal való uniótól, de a szavazást a szíriai hazafiak meghiúsították. Annak ellenére, hogy a franciák a felekezeti megosztottság ösztönzésével és a városi és vidéki területek elszigetelésével próbálták fenntartani az ellenőrzést, a felkelés vidékről terjedt el, és egyesítette a szíriai drúzokat, szunnitákat, síitákat, alavitákat és keresztényeket. Miután a lázadó erők ostrom alá vették Damaszkuszt, a francia hadsereg brutális lázadásellenes technikákkal válaszolt, amelyek megelőlegezték azokat, amelyeket később Algériában és Indokínában alkalmaztak. Ezek a technikák magukban foglalták a házrombolásokat, a városok kollektív büntetését, a kivégzéseket, a lakosság áthelyezését és a nehézpáncélosok alkalmazását a városnegyedekben. A felkelést végül 1926-27-ben a polgári területek, köztük Damaszkusz francia légibombázása révén verték le. 1930. május 14-én Szíria államot Szíriai Köztársasággá nyilvánították, és új alkotmányt dolgoztak ki.
Szíriai Arab Királyság (1919–1920)
المملكة العربية السورية
Nemzetközileg nem elismert unitárius parlamenti alkotmányos monarchia, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: kb. 150 000 km²; lakossága: kb. 1 000 000 fő (1920); fővárosa: دمشق (Damaszkusz); hivatalos nyelve: az arab; közigazgatási beosztása: 6 megye لواء; pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- A megszállt ellenséges területek adminisztrációja (1919. 11. 26.) — nem használtak rendszámokat
Utódállamok
- (1920. 06. 25.) Aleppói Állam
- (1920. 06. 25.) Damaszkuszi Állam
- nem használtak rendszámokat — (1920. 06. 25.) Transzjordániai Interregnum
A Szíriai Arab Királyság egy önjelölt, el nem ismert monarchia volt, amely rövid ideig létezett a történelmi Szíria területén. A brit hadsereg engedélyével 1918. október 5-én teljesen független arab alkotmányos kormányként jelentették be. 1919. november 26-án, a brit csapatoknak a Megszállt ellenséges területek adminisztrációjának keleti részéből való kivonulása után emirátusként nyerte el függetlenségét, majd 1920. március 8-án királysággá nyilvánították. Királyságként az állam alig több mint négy hónapig, 1920. március 8-tól július 25-ig létezett, rövid fennállása alatt a királyságot Sharif Hussein bin Ali fia, Faisal bin Hussein vezette. Annak ellenére, hogy igényt tartott a szíriai régió területére, Faisal kormánya csak korlátozott területet ellenőrzött, és függött Nagy-Britanniától, amely Franciaországgal együtt általában ellenezte a Nagy-Szíria gondolatát, és nem volt hajlandó elismerni a királyságot. 1920. július 25-én, négy hónapig tartó háború után a királyság megadta magát a francia erőknek.
Szíriai Autonóm Államok Szövetsége (1922–1924)
Fédération des États autonomes de Syrie | الاتحاد السوري
Nemzetközileg nem elismert szövetségi állam, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: kb. 120 000 km²; lakossága: kb. 1 600 000 fő (1923); fővárosa: 1922-ben: Alep, 123-tól: Damas; hivatalos nyelve: a francia, de a lakosság beszélt nyelve az arab volt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- Alavita Terület (1922. 06. 28.)
- Aleppói Állam (1922. 06. 28.)
- Damaszkuszi Állam (1922. 06. 28.)
Utódállamok
- (1923. 06. 15.) Alavita Állam
- (1925. 01. 01.) Szír Állam
A Szíriai Föderációt 1922. június 28-án alapították Henri Gouraud levantei főbiztos 1459-es rendeletének eredményeként. Az Aleppói és a Damaszkuszi Államot, valamint az Alavita Területet foglalta magába. A szövetség kormánya a szövetségi elnökből és a Szövetségi Tanácsból állt, amely kezdetben felváltva ülésezett Aleppóban és Damaszkuszban. Homszot is potenciális fővárosnak tekintették. 1923. január 8-án Damaszkusz lett a kormány állandó székhelye, ami megosztottságot teremtett az ország politikai vezetésében. A Szíriai Föderációt hivatalosan a 2980. számú rendelet szüntette meg, amelyet 1924. december 5-én adott ki Maxime Weygand főbiztos, és 1925. január 1-jén lépett hatályba.
Szír Köztársaság (1930–1945)
État de Syrie | الجمهورية السورية
Nemzetközileg nem elismert köztársaság, a francia Szíriai és libanoni mandátumterületek egy része.
Területe: 192 424 km²; lakossága: kb. 3 000 000 fő (1946); fővárosa: Damas; hivatalos nyelve: a francia, de a lakosság beszélt nyelve főként az arab volt; közigazgatási beosztása: ismeretlen; pénzneme: 1 livre (szír font) = 100 piastre.
Nemzetközi gépkocsijele: nem volt. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonosnak kellett elkészítenie.
·
Elődállamok
- Alavita Állam (1930. 06. 14.)
- Drúz Állam (1930. 06. 14.)
- Szír Állam (1930. 06. 14.)
Utódállamok
- (1938. 02. 02.) Hatay Állam
- (1945. 10. 24.) Szír Köztársaság
A Szíriai Köztársaság 1930-ban alakult meg a Szíriai és Libanoni Mandátum részeként, a Szíriai Állam utódjaként. 1936-ban függetlenségi szerződést kötöttek Szíria függetlenségének megadásáról és a hivatalos francia uralom megszüntetéséről, de a francia parlament elutasította a szerződés elfogadását. A Szíriai Köztársaság 1940 és 1941 között a Vichy-Franciaország fennhatóság alatt állt, majd a szövetségesek 1941-es inváziója után fokozatosan elindult a függetlenség felé vezető úton. A függetlenség kikiáltására 1944-ben került sor, de az Egyesült Nemzetek Szervezete csak 1945 októberében ismerte el de jure a Szíriai Köztársaságot; de facto szuverén állammá 1946. április 17-én, a francia csapatok kivonásával vált.
A fenti államalakulatokban vagy nem használtak rendszámokat (általában 1925 előtt), vagy az alább megadottak voltak forgalomban:
Standard rendszámok
1931-es sorozat
Méretei: ismeretlenek.
Formátum: fekete alapon ezüst karakterek, ezüst keret; latin és arab betűs írás; kódolás: egysoros: T/&&&9, kétsoros: &&&9|T; sorozatszámok növekedési sorrendje: 4321.
Megjegyzés:
- A rendszámokat 1931 során kezdték el kiadni, a pontos időpont ismeretelen. Nincs információm az addig használt táblák sorsáról.
- A rendszámokat a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie, ezért nem voltak egységesek, sem formátumokban, sem méretükben. Általában Öntött alumíniumból készültek. A területkódokat gyakran színezték, de ennek nem volt hivatalosan semmiféle szerepe.
- Általában fehér alapon feketével írt rendszámokat használtak, de a kereskedelmi célra használt járműveken a rendszámok inverz színűek voltak. Ez utóbbiakon a rendszám tetején a kiadás éve és más informcáiók is láthatóak voltak.
- A rendszám sorozatszám latin és arab írással is megtalálható volt a rendszámokon. Egysorosokon a latin betűs a bal oldalon, az arab írású a jobb oldalon helyezkedett el, kétsorosokon felül volt a latin betűs, alatta, attól egy vízszintes ezüst vonallal elválasztva az arab írású szám. A területkód csak latin betűvel volt felűntetve, egysoros rendszámokon a rendszám függőleges középvonalában egy felfelé kiemelkedő részben, kétsorosokon a rendszám jobb szélén a vízszintes elválasztóvonallal egy magasságban középen.
- Csak két területkódot használtak: D – Damas (Damaszkusz, Szíria), L – Liban (Libanon).
- Azokon a járműveken, amelyekkel Európába utaztak, csak latin feliratos rendszámokat használtak, ezeket gyakran csak az utazás idejére szerelték fel a járművekre. Ezek sorozatszáma megegyezett az eredeti, kétféle írású táblák sorozatszámaival.
- Egyes források szerint a kormányzathoz tartozó rendszámokon a zászló képe is megtalálható volt a rendszámon. Erről azonban fénykép nem áll rendelkezésre.
1925-ös sorozat
Méretei: ismeretlenek.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek vagy fekete alapon fehér karakterek, keret nélkül; latin és arab betűs írás; kódolás: &&&9 T; sorozatszámok növekedési sorrendje: 4321.
Megjegyzés:
- A rendszámok kiadási ideje ismeretlen, de valószínűleg 1925 körül kezdhették kiadni őket.
- A rendszámokat a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie, ezért nem voltak egységesek, sem formátumokban, sem méretükben.
- Általában fehér alapon feketével írt rendszámokat használtak, de a kereskedelmi célra használt járműveken a rendszámok inverz színűek voltak. Ez utóbbiakon a rendszám tetején a kiadás éve és más információk is láthatóak voltak.
- A rendszám felirata bal oldalon latin betűkkel és számokkal, a jobb oldalon arab írással készült.
- A területkód a rendszám közepén helyezkedett el, felül arab írással, alul latin betűkkel. Az ismert kódok a következők voltak: A – Alep, AX – Alexandrette, D – Damas, L – Liban, S – Syrie.
- 1925 előtt néhány fehér alapon feketével írt, csak egy sorozatszámot tartalmazó táblákat használtak, de erről sajnos sem fénykép, sem több információ nem áll rendelkezésre.
Kormányzati rendszámok
1925-ös sorozat
Méretei: ismeretlenek.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek, keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: H.C.F.&&9 (H.C.F. = Haut Commissariat Français ‘Francia főbiztosság’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 321.
Megjegyzés:
- A rendszámok kiadási ideje ismeretlen, de valószínűleg 1925 körül kezdhették kiadni őket.
- A rendszámokat a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie, ezért nem voltak egységesek, sem formátumokban, sem méretükben.
- Ezeken a táblákon csak latin betűs feliratokat használtak.
- Nincs információm arról, hogy 1925 előtt használtak-e valamilyen rendszámokat a kormányzati járműveken.
Diplomáciai rendszámok
1931-es sorozat
Méretei: ismeretlenek.
Formátum: zöld alapon ezüst karakterek, ezüst keret; latin és arab betűs írás; kódolás: CD|T/&&9 (CD = Corps Diplomatique ‘Diplomáciai Testület’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 321.
- A rendszámok kiadási ideje ismeretlen, de valószínűleg 1931 után kezdhették kiadni őket.
- A rendszámokat a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie, ezért nem voltak egységesek, sem formátumokban, sem méretükben.
- Rendszámok alapszíne zöld volt, ez azonban sajnos a fekete-fehér képeken nem látszik.
- A rendszám felirata bal oldalon latin betűkkel és számokkal, a jobb oldalon arab írással készült.
- A területkód a rendszám közepén helyezkedett el, felül arab írással, alul latin betűkkel. Csak két területkódot használtak: D – Damas (Damaszkusz, Szíria), L – Liban (Libanon).
- Nincs információm arról, hogy 1931 előtt használtak-e valamilyen diplomáciai rendszámot.
Katonai rendszámok
1941-es sorozat
Méretei: ismeretlenek.
Formátum: fekete alapon ezüst karakterek, ezüst keret; latin betűs írás; kódolás: FFL KKK 99 99 (FFL = Forces Françaises Libres ‘A Szabad Franciaország Fegyveres Erői’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43 21.
- Hivatalos adatok alapján a területen a francia fegyveres erők szolgáltak, a Franciaországban használt katonai rendszámokkal.
- A II. világháború alatt a Szabad Franciaország hadereje használta fenti képen látható sorozatot Libanonban.
- A rendszámról sok információ nem áll rendelkezésre, valószínűsíthető, hogy az első szám és a két betű valamilyen kódolt indformációt tartalmazott (pl. a PA Palmyre-t jelölte, bár ennek ellentmond, hogy Libanonban nincs ilyen nevű helység).
- A rendszámokon csak latin betűs feliratok szerepeltek.