
Az Egyesült Királyság (1921–1933, 1947–1958 és 1961–1964 között önkormányzattal rendelkező) koronagyarmata volt.
Területe: 316 km²; lakossága: 326 550 fő (1960); fővárosa: Valletta / il-Belt Valletta / Valletta; hivatalos nyelve: az angol és a máltai, 1934-ig az olasz is; közigazgatási beosztása: —; pénzneme: 1825-ig: 1 scudo / skud / scudo (máltai scudo) = 12 tarì = 240 grano = 1440 picciolo, 1825-től: 1 Pound Sterling (£ – font sterling/angol font) = 12 shilling = 240 penny.
Nemzetközi gépkocsijele: GBY (1924-től). Közlekedés módja: bal oldali. Rendszámok kiadása: központilag, a tulajdonos készíttette el.
Málta szigeteinek története stratégiai fekvésük miatt mindig szorosan összefonódott a Földközi-tenger nagyhatalmaival. Az ókorban a föníciaiak, majd a karthágóiak birtokolták, később pedig a Római Birodalom része lett. A Nyugat-római Birodalom bukása után Bizánc irányította, majd az arabok hódították meg (870 körül), akik nyelvi és kulturális hatásukkal jelentősen befolyásolták a szigeteket. 1091-ben a normannok vették át az uralmat, és a szigetek a Szicíliai Királysághoz, később az Aragóniai, majd a Spanyol Koronához kerültek. 1530-ban V. Károly német-római császár a Johannita Lovagrendnek (később Máltai Lovagrend) adományozta Máltát. A lovagok évszázadokon át erődítették a szigeteket, és a kereszténység védőbástyájaként működtek. Leghíresebb tettük az 1565-ös Nagy Ostrom visszaverése volt az Oszmán Birodalom ellen. A 17–18. században a lovagrend gazdagsága és hatalma fokozatosan csökkent, majd 1798-ban Napóleon elfoglalta Máltát Egyiptom felé vezető útján. A franciák uralma rövid volt: 1800-ban brit segítséggel a máltaiak kiszorították őket, és a szigetek brit protektorátus alá kerültek. 1814-ben a bécsi kongresszus hivatalosan is megerősítette Málta brit fennhatóságát. Ettől kezdve a szigetek fontos haditengerészeti bázisként szolgáltak, különösen a Szuezi-csatorna 1869-es megnyitása után. Málta a 19–20. század fordulóján modernizálódott, de gazdasága nagymértékben függött a brit hadiflotta jelenlététől. A II. világháború idején Málta kulcsszerepet játszott a Földközi-tenger ellenőrzésében. A sziget súlyos bombázásokat szenvedett el, de ellenállása miatt 1942-ben elnyerte a György-keresztet, amely ma is Málta zászlaján látható. A háború után a brit birodalmi szerep gyengülése, a gazdasági válság és a politikai mozgalmak felerősödése önállósodáshoz vezetett. 1947-ben korlátozott önkormányzatot kapott, majd az 1950-es években felmerült a Nagy-Britanniával való unió terve is, de végül a függetlenség vált reális céllá. 1964. szeptember 21-én Málta hivatalosan függetlenné vált a Brit Birodalomtól, ezzel lezárva gyarmati korszakát.


Méretei: változóak.
Formátum: fekete alapon fehér vagy ezüst karakterek, keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: &&&&9; sorozatszámok növekedési sorrendje: 54321.
Megjegyzések:

Méretei: változóak.
Formátum: sárgaréz alapon fekete karakterek, keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: &&&9.P; sorozatszámok növekedési sorrendje: 4321.
Megjegyzések:


Méretei: változóak.
Formátum: funkciótól függő színű alapon funkciótól függő színű karakterek, keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: KKKKK &&9; sorozatszámok növekedési sorrendje: 321.
Megjegyzések: