Nemzetközileg nem elismert, de facto független unitárius elnöki köztársaság volt.
Területe: 3170 km² (2020); lakossága: kb. 120 000 fő (2020); fővárosa: Ստեփանակերտ; hivatalos nyelve: az örmény és 2021 óta az orosz, e mellett az alkotmány elismer minden beszélt kisebbségi nyelvet; közigazgatási beosztása: 4 körzet (շրջան) és 1 város (Քաղաք); pénzneme: 1 դրամ = 100 լումա.
Nemzetközi gépkocsijele: jelenleg nincs, az örmény AM jelzést használták. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, párban, Örményországban.

---

  ·  

---

Az Orosz Birodalom örökségeként került a Szovjetunióhoz, melynek létrejötte után megpróbálták az akkor Azerbajdzsánhoz tartozó autonóm területet (Hegyi-Karabah autonóm terület) egyesíteni Örményországgal, de Sztálin nyomására ezt elutasították, és ez így is maradt a Szovjetunió felbomlásáig. 1988-tól 1991-ig több lázadás tört ki a terület Örményországgal való egyesítéséért. 1991. november 26.-án az azeri kormányzat megszüntette az autonómiát és a területet teljes egészét beolvasztotta Azerbajdzsánba. 1991-ben kitört a hegyi-karabahi háború, melyet az örmény támogatású karabahiak nyertek meg. Alig két évtized nyugalom után 2020-ban egy határvillongás eszkalációja miatt kitört a második karabahi háború, melyben Azerbajdzsán török segítséggel nagy területeket foglalt vissza, a novemberi tűzszünetig karabah 35%-a azeri kézre került. 2022 decemberében Azerbajdzsán blokád alá vette a területet. Azerbajdzsán 2023 szeptemberében újabb katonai offenzívát indított. A karabahi kormány beleegyezett a lefegyverzésbe és a tárgyalások megkezdésébe Azerbajdzsánnal, ami az örmények menekülését váltotta ki a területről. Ezt követően 2023. szeptember 28.-án a karabahi elnök aláírta a köztársaság összes intézményének 2024. január 1.-jével történő feloszlatásáról szóló rendeletet, amivel a köztársaság létezése véget ért. 2023. október 1.-jére a régió szinte teljes lakossága Örményországba menekült.