1934-ig Franciaország gyarmatainak szövetsége, majd 1947-ig Franciaország gyarmata, ez után tengeren túli területe volt.
Területe: kb. 2 500 000 km² (1958); lakossága: kb. 4 350 000 fő (1953); fővárosa: Brazzaville; hivatalos nyelve: a francia; közigazgatási beosztása: 4 terület (territoire); pénzneme: eredetileg: 1 franc de lʼAEF (FEA frank) = 100 centime, 1945-től: 1 franc CFA (CFA frank) = 100 centime.
Nemzetközi gépkocsijele: F. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: helyileg, a tulajdonos készítteti el.

  ·   /  /  / 

Az 1910-ben létrehozott szövetség négy egykori gyarmati birtokot foglalt magában: Francia Gabont, Francia Kongót, Oubangui-Charit és Francia Csádot. A főkormányzó székhelye Brazzaville-ben volt, és minden területen voltak helyettesei. 1911-ben Franciaország az agadiri válság következtében a terület egy részét átengedte a német Kamerunnak. A területet Németország első világháborús veresége után kapták vissza, míg a tulajdonképpeni Kamerun nagy része a Népszövetségnek francia mandátuma lett, amelyet nem integráltak a Francia Egyenlítői-Afrikába. A gyarmat, különösen Oubangui-Chari régiója, hasonló koncessziós rendszerrel rendelkezett, mint a belga Kongói Szabadállam, és ott is hasonló atrocitásokat követtek el. A francia koncessziós rendszer áldozatainak száma Oubangui-Chariban és Francia Egyenlítői Afrika más részein máig ismeretlen. Egyes becslések szerint a népesség a felére esett vissza Francia-Kongóban és Gabonban, hasonlóan a Kongói Szabadállam népességcsökkenésére vonatkozó becsléséhez. Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején gyarmatellenes mozgalom indult, amely a terület lakosainak francia állampolgárságot akart biztosítani. A második világháború alatt a Francia Egyenlítői-Afrika egésze, Gabon kivételével, 1940 augusztusában a Szabad Francia Erőkhöz csatlakozott, Gabon ehelyett hű maradt Vichy-Franciaországhoz 1940. november 12-ig, amikor a gaboni csatát követően a Vichy-adminisztráció visszavonult. A szövetség a Szabad Francia Köztársaság afrikai tevékenységeinek stratégiai központjává vált. A Szabad Francia Afrika égisze alatt külön közigazgatási struktúrát hoztak létre, amely a Francia Egyenlítői-Afrikát és Kamerunt is magában foglalta. A negyedik francia köztársaság idején (1946-58) a szövetség képviseltette magát a francia parlamentben. Amikor a területek az 1958. szeptemberi népszavazáson a Francia Közösségen belüli autonómiára szavaztak, a föderációt feloszlatták. 1959-ben az új köztársaságok Közép-afrikai Köztársaságok Uniója néven ideiglenes szövetséget hoztak létre, majd 1960 augusztusában teljesen függetlenné váltak.