A Brit Dél-afrikai Társaság szabadalmas területe volt.
Területe: kb. 730 000 km² (1920); lakossága: kb. 1 700 000 fő (1920); fővárosa: Salisbury; hivatalos nyelve: az angol, de lakosság nagy része a helyi nyelveket (pl. sona, ndebele, bemba és csicseva) beszélték; közigazgatási beosztása: 2 tartomány (province) és 9 körzet (district); pénzneme: 1 Pound Sterling (£ – font sterling/angol font) = 20 shilling = 240 penny.
Nemzetközi gépkocsijele: —. Közlekedés módja: bal oldali. Rendszámok kiadása: a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie.

  ·   / 

Rodézia 1889 és 1924 közötti története a profitgyarmatosítás mintapéldája: a terület ebben a 35 évben nem a brit állam, hanem Cecil Rhodes magánvállalata, a Brit Dél-afrikai Társaság (British South Africa Company – BSAC) irányította. Rhodes trükkös bányászati szerződésekkel és fegyveres telepesekkel (Pioneer Column) szerezte meg a területet. Viktória királynőtől 1889-ben kapott királyi oklevelet, ami jogot adott a BSAC-nek saját rendőrség fenntartására és törvényalkotásra. A helyi uralkodó, Lobengula király későn ismerte fel a csalást. Az ezt követő első matabele háborúban (1893) a társaság Maxim-géppuskákkal lemészárolta a bennszülött harcosokat. Az 1896–97-es általános törzsi felkelést (Chimurenga) szintén brutális kegyetlenséggel verték le, végleg megszilárdítva a céges uralmat. A terület 1895-ben vette fel a Rodézia nevet. A BSAC rohamos tempóban építette ki a Fokváros–Kairó vasútvonal helyi szakaszát a Viktória-vízesésen át az északi rézövezetig. Kiépült a Boma-rendszer (megerősített körzeti központok), ahol fejadót vetettek ki az afrikaiakra, hogy rákényszerítsék őket a vállalati bányákban és dohányültetvényeken végzett olcsó bérmunkára. Bár a gazdaság pörgött, a BSAC a magas adminisztratív és katonai kiadások miatt soha nem fizetett osztalékot részvényeseinek. Az első világháború után a fehér telepesek megelégelték a londoni igazgatótanács diktatúráját és önkormányzatot követeltek. 1918-ban a brit bíróság kimondta, hogy a rodéziai földek a koronát illetik, nem a társaságot. A királyi oklevél lejárta után a BSAC uralma összeomlott, és a terület kettévált: Dél-Rodézia 1923-ban önkormányzó brit gyarmat lett, Észak-Rodézia pedig 1924-ben a brit Koloniális Hivatal közvetlen protektorátusává vált. A BSAC elveszítette politikai hatalmát, de bányászati jogait és földjeit megtartva tiszta profilú óriásvállalatként működött tovább.