A Brit Birodalom protektorátus volt.
Területe: 17 364 km²; lakossága: kb. 273 000 fő (1950); fővárosa: Mbabane; hivatalos nyelve: az angol, a lakosság anyanyelve az akkor még íratlan szvázi volt, mely nem volt hivatalos; közigazgatási beosztása: 6 körzet (district); pénzneme: eredetileg South African pound (dél-afrikai font) = 20 shilling = 240 penny, 1961-től South African rand (dél-afrikai rand) = 100 cent.
Nemzetközi gépkocsijele: SD (1935-től). Közlekedés módja: bal oldali. Rendszámok kiadása: a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie.

  ·  

Miután a britek a második búr háborúban legyőzték a Dél-afrikai Köztársaságot, az 1903-as Swaziland Order in Council rendelettel formálisan is saját védnökségük alá vonták a területet. Ezzel egy sajátos kettős hatalmi struktúra jött létre: a tényleges politikai és végrehajtó hatalmat a brit főkormányzó és a helyi gyarmati tisztviselők gyakorolták, miközben a szvázi királyi udvar megőrizte belső, törzsi autonómiáját. Mivel az uralkodó, II. Sobhuza ekkor még csecsemő volt, a protektorátus első két évtizedében nagyanyja, Labotsibeni anyakirálynő vezette régensként a nemzetet. A gyarmati korszak legsúlyosabb csapása az 1907-es földfelosztási törvény (Land Partition) volt. A brit igazgatás a korábbi uralkodók által felelőtlenül kiosztott európai koncessziókra hivatkozva a szvázi lakosságot az ország területének mindössze 37,6%-ára, zárt rezervátumokba kényszerítette, míg a termőföldek és ásványkincsek közel kétharmadát a brit korona tulajdonává és a fehér telepesek magánbirtokaivá nyilvánította. Az 1921-ben nagykorúvá váló II. Sobhuza király uralkodásának első évtizedeit a földek visszaszerzésére irányuló harc határozta meg. Miután a londoni jogi és diplomáciai kísérletek elbuktak, a szvázik létrehozták a Lifa Alapot: a dél-afrikai bányákban dolgozó szvázi vendégmunkások béréből és közösségi marhaállomány eladásából gyűjtött pénzből szisztematikusan elkezdték visszavásárolni a fehér telepesek kezén lévő magánbirtokokat. A 20. század első felében a szvázi vezetésnek sikerült elhárítania azt a folyamatos veszélyt is, hogy a protektorátust beolvasszák a faji elkülönítést alkalmazó Dél-afrikai Unióba. A második világháború után, az 1950-es évektől kezdve a protektorátus komoly gazdasági fellendülésen ment keresztül a nagyszabású mesterséges erdőtelepítések, a cukornád-termesztés, valamint a Ngwenya vasércbánya megnyitása révén. Az 1960-as évek elején elérkező afrikai dekolonizációs hullám során a britek megkezdték a tárgyalásokat a függetlenségről. II. Sobhuza király, hogy megvédje a monarchia hagyományos erejét a nyugati típusú pártpolitikától, megalapította a királypárti Imbokodvo Nemzeti Mozgalmat, amely az első választásokon elsöprő győzelmet aratott. A sikeres tárgyalások eredményeként a Szváziföldi Protektorátus végül 1968. szeptember 6-án elnyerte teljes függetlenségét, és stabil gazdasággal, valamint a királyi hatalom abszolút dominanciájával lépett ki a gyarmati korszakból.