·        ·    

A Brit Birodalom protektorátusa, majd 1920-tól gyarmata volt.
Területe: kb. 155 000 km²; lakossága: kb. 600 000 fő (1955); fővárosa: 1941-ig: Berbera, 1941-tõl: Hargeisa; hivatalos nyelve: az angol, a népesség anyanyelve a szomáli, amely akkoriban még nem volt hivatalos nyelv, az arabot széles körben használták közvetítő nyelvként; közigazgatási beosztása: 6 kerület (district); pénzneme: eredetileg: 1 Rupee (rúpia) = 100 cent, 1941-től 1 East African shilling (Kelet-afrikai shilling) = 100 cent.
Nemzetközi gépkocsijele: SP (1938-tól). Közlekedés módja: bal oldali. Rendszámok kiadása: a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie.

  ·  

Brit Szomáliföld története 1884 és 1960 között a brit befolyás, a nomád társadalmi struktúra és a térség geopolitikai versengései között bontakozott ki. A Brit Birodalom 1884–1887 között kötött egyezményeket a helyi szomáli klánokkal, létrehozva a protektorátust, fõként a Vörös-tenger menti kereskedelmi útvonalak és India felé tartó hajózási út biztonsága érdekében. A brit jelenlét kezdetben minimális volt: a kormányzás Berberára összpontosult, a belsõ vidékeket pedig nagyrészt önigazgató klánok uralták. A 20. század elejét a Dervis-mozgalom határozta meg, amelyet Mohammed Abdullah Hassan vezetett. A mozgalom vallási és politikai alapú ellenállást szervezett a gyarmatosítás ellen, és 1899 és 1920 között több hadjáratban harcolt a brit erõkkel. A konfliktus csak 1920-ban ért véget, amikor a britek légicsapásokkal – a világtörténelem elsõ ilyen gyarmati bevetései között – megsemmisítették a dervisek fõ erõdjét, Talehet. A dervis-háború után a brit közigazgatás viszonylag olcsó, “indirekt” kormányzást folytatott: a klánfõkkel együttmûködve, alacsony infrastrukturális beruházással tartotta fenn a rendet. A gazdaság alapja a külpiacokra szánt állatexport (különösen a berberai élõállat-kereskedelem) maradt. A társadalom túlnyomórészt nomád volt, városiasodás alig létezett. A második világháború idején (1940–41) az olasz erõk rövid idõre elfoglalták a területet, de a britek visszaszerezték azt. A háború után lassú modernizáció kezdõdött: fejlõdött az oktatás, megjelentek az elsõ politikai társulások, majd az 1950-es évekre erõsödött a nemzeti mozgalom. Brit Szomáliföld végül 1960. június 26-án nyerte el függetlenségét, majd öt nappal késõbb önkéntes unióra lépett az Olasz Szomáliföldbõl létrejött állammal, megalapítva a független Szomáli Köztársaságot.