Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága
1801–1922
angolul: United Kingdom of Great Britain and Ireland
Navigáció: Főoldal | Európa | Egyesült Királyság | Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága (1801–1922)

Független unitárius parlamentáris alkotmányos monarchia.
Területe: 315 093 km²; lakossága: 45 221 000 fő (1911); fővárosa: London; hivatalos nyelve: az angol; közigazgatási beosztása: eredetileg 116, 1888-tól 117, 1900-tól 127 megye (county); pénzneme: 1 pound sterling (£, angol font) = 20 shilling = 240 penny.
Nemzetközi gépkocsijele: GB. Közlekedés módja: bal oldali. Rendszámok kiadása: helyileg, a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie.
· 
Elődállamok
- Nagy-Britannia Királysága (1800. 12. 31.) — nem használtak rendszámokat
- Ír Királyság (1800. 12. 31.) — nem használtak rendszámokat
A Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága a Nagy-Britannia Királyság és az Ír Királyság egyesülésével jött létre, amelyet az 1801-es Uniótörvények hoztak létre. Ez a forma 1927-ig maradt fenn, miután az Ír Szabadállam 1922-ben bizonyos fokú függetlenséget nyert, és az ország a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságává alakult. A állam megalakulását megelőző évtizedekben megkezdődött gyors iparosodás a 19. század közepéig folytatódott. A nagy ír éhínség, amelyet a 19. század közepén a kormány tétlensége tovább súlyosbított, demográfiai összeomláshoz vezetett Írország nagy részén, és fokozta az ír földreform iránti igényeket. A 19. század az ipari forradalom, a kereskedelem és a pénzügyek növekedésének korszaka volt, amelyben Nagy-Britannia nagyrészt uralta a világgazdaságot. Erős volt a kivándorlás a főbb brit tengerentúli birtokokra és az Egyesült Államokba. Az Egyesült Királyság legyőzte Franciaországot a napóleoni háborúk során, és fejlesztette domináns királyi haditengerészetét, amely lehetővé tette a Brit Birodalom számára, hogy a következő évszázadban a világ első számú hatalmává váljon. Napóleon legyőzésétől az
első világháborúig Nagy-Britannia szinte folyamatosan békében élt a nagyhatalmakkal. Az Egyesült Királyság azonban kiterjedt háborúkba keveredett Afrikában és Ázsiában, hogy kiterjessze birodalmát és befolyását. A Gyarmati Hivatal és az Indiai Hivatal egy kis számú tisztviselőn keresztül irányította a birodalom helyi egységeit, miközben a helyi intézmények fejlődtek. A 19. század második felétől kezdve a birodalmi kormány egyre nagyobb autonómiát biztosított a fehér telepesek által politikailag dominált gyarmatok helyi kormányainak, ami azt eredményezte, hogy Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Új-Fundland és Dél-Afrika önkormányzati domíniumokká váltak. Bár ezek továbbra is a birodalom részét képezték, nagyobb belügyek irányítását engedték meg nekik, míg Nagy-Britannia továbbra is felelős maradt kül- és kereskedelempolitikájukért. Más hatalmakkal szemben a britek a 20. századig semlegesek maradtak, amikor a Német Birodalom növekvő tengeri hatalma a Brit Birodalom létezését fenyegető veszélynek tekinthetővé vált. Az ezt követő első világháborúban a brit birodalom, Franciaország, Oroszország, Olaszország és az Egyesült Államok alkotta szövetséges és társult hatalmak szálltak szembe a német, osztrák-magyar és oszmán birodalmak alkotta központi hatalmakkal. A
háború 1918-ban a szövetségesek győzelmével ért véget, de hatalmas veszteségeket okozott a brit haderőnek, anyagi javaknak és kincseknek. Az ír önkormányzat iránti növekvő vágy az ír függetlenségi háborúhoz vezetett, amelynek eredményeként 1922-ben Nagy-Britannia elismerte az Ír Szabadállamot. Bár a Szabadállam kifejezetten domínium státusszal rendelkezett, és így nem volt teljesen független állam, domíniumként már nem tartozott az Egyesült Királysághoz, és megszűnt a westminsteri parlamentben való képviselete. Írország hat északkeleti megyéje, amelyeket 1920 óta korlátozottabb formájú önkormányzat irányított, nem csatlakozott a Szabadállamhoz, és az Unió részének maradt.
Standard rendszámok
1904-es sorozat

Méretei: csak a betűk mérete volt szabályozva: 64 mm * 89 mm, a közök: 15 mm.
Formátum: fekete alapon fehér vagy ezüst karakterek, fehér vagy ezüst keret vagy keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: T &&&9 vagy TT &&&9 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 4321.
Megjegyzések:
- A rendszámokat hivatalosan 1904. január 1.-től kezdték el kiadni, de gyakorlatilag már 1903 novembere óta használták.
- Motorkerékpárokra előre is kellett rendszámokat szerelni, az első sárvédő fölé, melynek mindkét oldalán rajta kellett lenni a sorozatszámnak.
- A betűkódokat Angliában és Walesben a területek 1901-es népszámlálási adatai alapján a népességszám szerint csökkenő sorrendben adták ki (A-Y – a G, I, Q, S, V, Z betűket nem használták –, AA-FP); Skóciában és Írországban viszont ábécésorrendben (Skóciában: G, S, V, SA-SY és AS-YS; Írországban: IA-IZ és AI-WI).
- Egyes hivatalok duplán vagy triplán adták ki az egyes sorozatszámokat, az első sorozat a személy- és tehergépkocsikra, a másodikat motorkerékpárokra, míg a harmadikat a nehéz tehergépjárművekre, ez utóbbiakon azonban általában egy 0-val kezdődött a sorozatszám. Ezt a rendszert azonban 1921-ben minden ilyen hatóságnál beszüntették.
- 1904-ben Dorsetben, majd 1905-ben Northamtonban is lecserélték a BF-es és DF-es területkódot, mert a népnyelv a Bloody Fool és Damned Fool (mindkettő kb. ‘átkozott bolond’-ot jelent) jelentéseket társítottak hozzájuk. Az új kódok rendre az FX és NH lettek.
- 1921-től bevezették az ideiglenes importrendszámokat, melyeket olyan járművek kaptak, amelyek külföldről érkeznek érvényes dokumentumok nélkül. Ezek a rendszámok egységesen a QQ kombinációval kezdődtek és a kiadástól számítva egy évig voltak érvényben.
- Számos hatóság adott ki 0-ás sorozatszámú rendszámokat a megye vezetőjének autójára. Egyes elöljáróságok is hasonló rendszámokat használtak, pl.: LM 0 – Lord Mayor of London (London főpolgármestere), S 0 – Lord Provost of Edinburgh (Edinburgh polgármestere), G 0 – Lord Provost of Glasgow (Glasgow polgármestere), RG 0 – Lord Provost of Aberdeen (Aberdeen polgármestere).
- A katonai járművek 1918-ig standard rendszámokat használtak. Az I. világháború alatt a frontszolgálatos járművek hadszíntértől függően egyedi sorozatokat kaptak (lásd lenn!).
- Elméletileg ezek a rendszámok még ma is használhatók, de nagyok kevés látható már belőlük az utakon.
Járműkereskedők rendszámai
1921-es sorozat

Méretei: csak a betűk mérete volt szabályozva: 64 mm * 89 mm, a közök: 15 mm.
Formátum: fehér alapon vörös karakterek, vörös keret; latin betűs írás; kódolás: 9999/T vagy 9999/TT (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 4321.
Megjegyzések:
- Hivatalos neve General Identification Mark volt.
- 1921-ben egységesítették ebben a formában a kereskedői rendszámokat, ekkortól a régi rendszámok érvénytelenné váltak.
- Járműkerekedők és járműgyártók használhatták próbaútjaik során.
- A rendszám négyzet alakú volt. A második sorban az egykarakteres területkód előtt vagy a kétkarakteres területkód között egy papír háromszöget kellett elhelyezni, amelyen a kereskedő adatai szerepeltek (a képen a három lyuk jelöli ennek a helyét).
- A sorozatszám minden esetben négykarakteres volt, a standard rendszámokkal szemben vezető nullákat használtak, így a sorozatok mindig 0001-gyel kezdődtek.
- Ezek a rendszámok ma már nem használhatók.
1904-es sorozat

Méretei: csak a betűk mérete volt szabályozva: 64 mm * 89 mm, a közök: 15 mm.
Formátum: fekete alapon fehér vagy ezüst karakterek, fehér vagy ezüst keret, vagy keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: T-$$$$# vagy TT-$$$$#; (területkódok itt).
Megjegyzések:
- Hivatalos neve General Identification Mark volt.
- Járműkerekedők és járműgyártók használhatták próbaútjaik során.
- A területkód után lényegében bármilyen felirat lehetett, ez általában a kereskedő neve, vagy rövidítése volt.
Katonai rendszámok
1918-as sorozat

Méretei: Csak a karakterek magassága volt meghatározva 5"-ban (127 mm).
Formátum: fekete alapon fehér karakterek, keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: K&&&&&9; sorozatszámok növekedési sorrendje: 654321.
Megjegyzések:
- Ezeket a rendszámokat gyakran magára a járműtestre festették.
- A rendszám bal oldalán a betűkarakterek a fegyvernemet jelezték: A – Australian Forces (Ausztrál fegyveres erők); B – War Office & Air Force (Hadügyminisztérium és légierő); BAC – British Ambulance Committee (Brit Mentőbizottság); C és C* (a * helyén egy betű áll) – War Office & Air Force (Hadügyminisztérium és légierő); K – Canadian Forces (Kanadai fegyveres erők); RX – British Red Cross (Brit Vöröskereszt); U – United States Forces (Az Egyesült Államok fegyveres erői); ZX – French Red Cross (Francia Vöröskereszt).
- Ezek a rendszámok ma már nem használhatók.
1914-es hadszíntéri sorozat

Méretei: kézzel készültek, nem volt egységes formátumuk.
Formátum: fekete alapon fehér karakterek, keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: hadszíntértől függött.
Megjegyzések:
- Ezeket a rendszámokat csak a hadszíntéri járműveken használták, gyakran magára a járműtestre festették őket. A hátországban állomásozó katonai járművek standard rendszámokat használtak.
- Nem volt egységes formátumuk, minden egyes hadszíntéren, hadseregcsoportnál más-más sorozatokat használtak, melyek betűk és számok kombinációjából állt. Az egyes hadszíntereken használt kódok:
- Nyugati front:: ↑ – tehergépkocsik (ezt a jelzést gyakran kombinálják a következő betűkkel), A – mentők, M – személygépkocsik, RA – vöröskeresztes mentők, RC – vöröskeresztes személygépkocsik, RL – vöröskeresztes tehergépkocsik, S – gőzhajtású járművek, T – lánctalpas járművek és más vontatók, traktorok;
- Balkán és Egyiptom:: L – tehergépkocsik, LA – mentők, LB – motorkerékpárok, LC – személygépkocsik és páncélos járművek;
- Olaszország:: C – személygépkocsik, LC – tehergépkocsik;
- Mezopotámia:: B – motorkerékpárok, C – személygépkocsik, D – könnyű tehergépkocsik, furgonok, E – lánctalpas járművek;
- India:: ↑ – minden jármű.
- A rendszámokon használt WD előtag a Hadügyminisztériumot (War Department) jelölte.
- A járművek oldalán általában volt egy ASC-kód (Army Service Corps ‘Hadsereg Szolgálati Testület’) is felírva, amely az ASC rövidítésből és egy sorozatszámból állt, mind fehér színnel írva. A sorozatszám előtt álló betűjelzés a transzfer induló támaszpontját jelölte: B, BL, BUL – Bulford Camp, C – Camberwell Camp.
- Ezek a rendszámok ma már nem használhatók.