Franciaország gyarmatainak szövetsége és főkormányzósága volt.
Területe: 4 689 000 km² (1958); lakossága: kb. 14 944 830 fő (1942); fővárosa: 1902-ig Saint-Louis, 1902-től Dakar; hivatalos nyelve: a francia; közigazgatási beosztása: 9 gyarmat (colonie); pénzneme: eredetileg: 1 franc de lʼAOF (FNyA frank) = 100 centime, 1945-től: 1 franc CFA (CFA frank) = 100 centime.
Nemzetközi gépkocsijele: AOF. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: helyileg, a tulajdonos készítteti el.

  ·   /  /  /  /  /  /  /  / 

A szövetségi terület 1895. június 16-án alakult meg, és magában foglalta Szenegált, Francia Szudánt, Guineát és Elefántcsontpartot. Eleinte a főkormányzóság neve is Szenegál volt, a Francia Nyugat-Afrika elnevezés csak 1904-ben vált hivatalossá. Hét év elteltével a főkormányzói és a szenegáli kormányzói tisztségeket szétválasztották egymástól. Egy 1903-as kormányrendelettel létrehozták a francia nyugat-afrikai iskolarendszert. Ennek egyik első lépéseként 1903-ban Saint-Louis-ban megalapították az első tanítóképző intézményt, amely 1913-tól szintén Dakarban működött. 1904-ben a gyarmatok száma hatra emelkedett: Szenegál, Felső-Szenegál, Niger, Mauritánia, Guinea, Elefántcsontpart és Dahomey tartoztak ide. Az itteni “fekete csapatokat” bevetették az első világháború során, majd az 1917-ben Blaise Diagne vezetése alatt, akit 1914-ben beválasztottak a francia parlamentbe, toborozták a szenegáli lövészeket. 1919-ben, az újonnan megalapított Felső-Volta gyarmat is része lett Francia Nyugat-Afrikának. A Dakar-Nigeri vasútvonal a gyarmati fejlődés szimbólumává vált mikor 1923-ban elérte Bamakót. 1940 szeptemberében, míg Francia Egyenlítői-Afrika szinte teljes mértékben csatlakozott az afrikai francia egységhez, addig Francia Nyugat-Afrika kormányzó-tábornoka, Pierre Boisson hűséges maradt a Vichy-rezsimhez, megakadályozta a szövetséges csapatok partraszállását egy tengeri csatában, mely mint a dakari csata vagy a “Fenyegetés hadművelet” néven lett ismert. Később, 1942 végén, Boisson bejelentette a mozgósítást Darlan tengernagynak, aki Algírban átvette a hatalmat a szövetségesek észak-afrikai partraszállása után. Darlan meggyilkolása után, Boisson Giraud generális táborában maradt. Giraud és de Gaulle egyesítették erőiket és megalakították a Francia nemzeti felszabadítási bizottságot és Francia Nyugat-Afrika csatlakozott de Gaulle tábornokhoz. A kényszermunka eltörlésének tervét Francia Nyugat-Afrikában az országgyűlés 1946. április 11-én fogadta el és Houphouët-Boigny (elefántcsontparti politikus) törvényeként lett ismert. Ugyanebben az évben fogadták el Lamine Guèye (szenegáli politikus) törvényét is, mely állampolgárságot biztosított a Francia Unió (1946-1958) minden állampolgára számára és eltörölték az indigénat (megkülönböztető) törvényeket. A szövetség 1958 szeptemberében szűnt meg egy népszavazás eredményeképpen, mely a Francia Közösség (1958-1960) jövőjéről szólt, és a tagok autonóm köztársaságokká váltak Guineát kivéve, mely a függetlenségre voksolt. Guinea 1958-as és a többi köztársaság 1960-as függetlensége Francia Nyugat-Afrika végét jelentette.