Dél-afrikai Unió
(1910–1961)
angolul: Union of South Africa | hollandul: Unie van Zuid-Afrika | afrikaansul: Unie van Suid-Afrika
.png "A Dél-afrikai Unió zászlaja 1951-ig")
· .png "A Dél-afrikai Unió zászlaja 1951-től")
.png "A Dél-afrikai Unió címere 1930-ig")
· .png "A Dél-afrikai Unió címere 1932-től")
A Brit Birodalom domíniuma volt, unitárius parlamentáris alkotmányos monarchia, 1948-tól faji megkülönböztető (apartheid) rendszer alatt.
Területe: 2 045 329 km²; lakossága: 15 994 000 fő (1960); fővárosa: Cape Town / Kaapstad (jogalkotási központ), Pretoria (igazgatási központ), Bloemfontein (bírósági központ); hivatalos nyelve: az angol és a holland, 1925-től az afrikaans is, a bennszülött lakosság azonban a helyi nyelveket használták; közigazgatási beosztása: 4 tartomány (province / provincie / provinsie); pénzneme: 1 South African pound / Zuid-Afrikaanse pond / Suid-Afrikaanse pond (£ – dél-afrikai font) = 20 shilling / sjieling = 240 penny /
pennie.
Nemzetközi gépkocsijele: 1936-tól ZA (előtte általában GB). Közlekedés módja: bal oldali. Rendszámok kiadása: a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie.
· 
Elődállamok
Utódállamok
- (1922. 10. 01.) Délnyugat-Afrika
- (1938. 01. 12.) Tristan da Cunha
- (1961. 05. 31.) Dél-afrikai Köztársaság
A Dél-afrikai Unió 1910 és 1961 között létezett, és a modern Dél-Afrika államiságának alapját jelentette. 1910. május 31.-én hozták létre, amikor a második búr háború (1899–1902) után brit fennhatóság alá került négy gyarmat – Fokföld, Natal, Transvaal és Oranje – egyetlen domíniummá egyesült a Brit Birodalmon belül. Az Unió parlamentáris berendezkedést kapott, de a választójogot faji alapon korlátozták: a fekete-afrikai többség gyakorlatilag politikai jogok nélkül maradt, a színesbőrűek és indiaiak jogai pedig tartományonként különböztek. Az első miniszterelnök Louis Botha, majd a búr nacionalizmust képviselő J. B. M. Hertzog alakította a politikát. A kormányzók célja a fehér egység megteremtése, valamint a britek és a búrok közti feszültség enyhítése volt. A fekete-afrikai lakosság számára viszont a korszak a jogfosztás erősödését hozta. Ennek jelképe az 1913-as Native Land Act, amely a földterület nagy részét a fehér lakosságnak tartotta fenn, és a fekete közösségeket rezervátumokba szorította. Az 1920–30-as években Dél-Afrika egyre inkább független külpolitikát folytatott, majd 1934-ben a nagy pártok egyesültek az Egyesült Pártban. A II. világháborúban belpolitikai konfliktus bontakozott ki: a brit orientációt követő Jan Smuts miniszterelnök beléptette az országot a háborúba, ami a nacionalista ellenzéket erősítette. 1948-ban győzött a Nemzeti Párt, és elkezdte kiépíteni az intézményesített faji szegregáció rendszerét, az apartheidet. Bár az apartheid hivatalosan már az Unió idején megszületett, teljes rendszerré a későbbi évtizedekben vált. A Brit Nemzetközösséggel való viszony romlása és a fehér szavazók 1960-as népszavazása után az ország 1961. május 31-én kilépett a Nemzetközösségből, feloszlatta a domíniumot, és kikiáltotta a Dél-afrikai Köztársaságot, amellyel a Dél-afrikai Unió története véget ért.
Standard rendszámok
1914-es sorozat
Méretei: változóak.
Formátum: fekete alapon fehér karakterek, ezüst keret vagy keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: TTT &&&&9 vagy TTT 999-999 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 54321 vagy 654-321.
Megjegyzések:
- A rendszámokat 1914. január 1.-től kezdték el kiadni. Előtte helyi kiadású rendszámokat használtak (lásd az egykori gyarmatokat: Fokföld, Natal, Oranje, Transvaal). Ezeket 1914 során lecserélték erre a sorozatra.
- A rendszámokat a jármű tulajdonosának kellett elkészíttetnie, ezért többféle formátum létezett.
- A rendszámokat az egyes tartományok, valamint a központi kormányzat adta ki.
- Motorkerékpárokon az első sárvédő felett is használtak rendszámokat, ezek általában kétoldalú táblák voltak.
- A sorozatszámokat 1-től 999–999-ig osztották ki sorban, a számjegyek között általában nem használnak elválasztójeleket, kivéve a hatjegyűeknél, ahol a két hármas csoport között egy kötőjel volt látható.
- Diplomáciai testületek is standard rendszámokat használtak DC betűkkel. A konzulátusokhoz tartozó járművek standard rendszámokat használtak területi betűkóddal, mely felett a CONSULAR felirat volt olvasható.
- Katonai járművek is standard rendszámokat használtak U betűvel. Ezek egy része egyszerű kézzel festéssel vagy stencilezéssel készültek, harci járművek esetében a legtöbbször egyszerűen a járműtestre festették a rendszámokat.
- Ideiglenes rendszámok kartonpapírból készültek, standard feliratozással, de inverz színekben (fehér alapon fekete felirattal), valamint az érvényesség idejével és a kiállító hatóság adataival és bélyegzőjével. Sajnos erről nem áll rendelkezésre fénykép.
Járműkereskedők rendszámai
1914-es sorozat
Méretei: változóak.
Formátum: fehér alapon alapon vörös karakterek, ezüst keret vagy keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: D &&&9 TTT (D = Dealer ‘járműkereskedő’; területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 4321.
Megjegyzések:
- A rendszámokat 1914. január 1.-től kezdték el kiadni. Előtte nem használtak ilyen rendszámokat.
- A rendszámokat a jármű tulajdonosának kellett elkészíttetnie, ezért többféle formátum létezett.
- A rendszámokat az egyes tartományok adták ki.
- Motorkerékpárokon az első sárvédő felett is használtak rendszámokat, ezek általában kétoldalú táblák voltak.
- A járművek ideiglenes szállítása során (pl. a kikötőből a rendeltetési helyére) ugyanilyen rendszámokat használtak, csak kék alapon fehér színnel (sajnos erről kép nem áll rendelkezésre)
- Előfordultak standard színű, de kézzel készült táblák is. Ezek jelentése és felhasználás nem ismert.