Az Oszmán Birodalom autonóm vazallusállama volt, 1882-től brit megszállás alatt.
Területe: kb. 5 000 000 km²; lakossága: kb. 11 287 000 fő (1907); fővárosa: Cairo (‏القاهرة‎‎); hivatalos nyelve: 1898-ig az ottomán török, 1998-tól az angol, de a népesség anyanyelve az egyiptomi arab volt, kereskedelmi nyelvként használták még az albánt, a görögöt és a franciát is; közigazgatási beosztása: 21 kormányzóság (governorate (‏محافظة‎); pénzneme: 1 Egyptian pound (‏جنيه مصرى‎‎) (E£ – egyiptomi font) = 100 piastre (‏قرش‎) = 1000 millième (‏مليم‎‎.
Nemzetközi gépkocsijele: —. Közlekedés módja: bal oldali. Rendszámok kiadása: helyileg, a tulajdonosnak kellett elkészíttetnie.

  ·  

Az Egyiptomi Alkirályság története 1867 és 1914 között az önállósodás és a fokozódó brit befolyás kettősségéről szólt. 1867-ben Iszmáíl pasa megkapta az alkirály címet az Oszmán Birodalomtól, ami nagyobb belső önállóságot biztosított Egyiptomnak. Uralkodása alatt jelentős modernizáció indult: vasutak, csatornák, oktatás és Kairó átépítése, valamint a Szuezi-csatorna megnyitása (1869). Ezek azonban óriási eladósodással jártak, főként brit és francia hitelezők felé. A pénzügyi válság miatt 1879-ben Iszmáílt az oszmán szultán leváltotta, helyére fia, Taufík pasa került. Az idegen befolyás elleni elégedetlenség az Urabi-felkeléshez (1881–1882) vezetett, amelyet a britek katonailag levertek. 1882-től Egyiptom brit megszállás alá került, bár formálisan továbbra is az Oszmán Birodalom része maradt. A következő évtizedekben az alkirályok (Taufík, majd II. Abbász Hilmi) hatalma erősen korlátozott volt; a tényleges irányítást a brit főkonzul gyakorolta. A brit uralom stabilizálta az államháztartást és a gyapotexportot, de erősítette az egyiptomi nacionalizmust is. 1914-ben, az első világháború kitörésekor Nagy-Britannia megszüntette az alkirályságot, Egyiptomot brit protektorátussá nyilvánította.