Osztrák–Magyar Monarchia
1867-1918
németül: Österreichisch-Ungarische Monarchie | magyarul: Osztrák–Magyar Monarchia
csehül: Rakousko-uherská monarchie | jiddisül: עסטרעיקה ונגריסהע ימפֿעריע | lengyelül: Monarchia Austro-Węgierska | olaszul: Impero austro-ungarico | románul: Monarhie Austro-Ungară | ruszinul: Монархія Австро-Угорьска |
szerbhorvátul: Austro-Ugarska Monarhija | szlovákul: Rakúsko-uhorská monarchia | szlovénül: Avstro-Ogrska Monarhija
— 
Független alkotmányos monarchia (reálunió).
Területe: 675 967 km2; lakossága: 51 356 465 fő (1910); fővárosa: Wien (Bécs) és Budapest; hivatalos nyelve: német és magyar, regionális szinten beszélt nyelvek: cseh, jiddis, lengyel, olasz, román, rutén (ruszin), szerbhorvát, szlovák, szlovén (de ezek nem voltak hivatali nyelvek); közigazgatási beosztása: Osztrák Császárság és Magyar Királyság, ezen belül 5 királyság (Königreich), 2 főhercegség (Erzherzogtum), 6 hercegség (Herzogtum), 2 őrgrófság (Marktgrafschaft), 2 grófság (Grafschaft), 2 tartomány (Land), 1 császári város (Reichsunmittelbare Stadt), 1 királyi város (Stadt); pénzneme: 1892-ig 1 Gulden (ƒ, forint) = 100 Kreuzer (krajcár), 1892-től 1 Krone (korona) = 100 Heller
(fillér).
Nemzetközi gépkocsijele: A (az Osztrák Császárság területén) és H (a Magyar Királyság területén). Közlekedés módja: az Osztrák Császárság területén helytől függően vegyesen jobb és bal oldalon, a Magyar Királyság területén bal oldalon. Rendszámok kiadása: párban.
· 
Elődállamok
- Osztrák Császárság (1867. 03. 30.) — nem használtak rendszámokat
Utódállamok
- (1918. 10. 13.) Vendvidéki Köztársaság
- (1918. 10. 18.) Csehszlovák Köztársaság
- (1918. 10. 29.) Szlovén–Horvát–Szerb Állam
- (1918. 10. 31.) Bánáti Köztársaság
- (1918. 11. 01.) Nyugat-Ukrán Népköztársaság
- (1918. 11. 04.) Komańczai Köztársaság
- (1918. 11. 06.) Tarnobrzegi Köztársaság
- (1918. 11. 12.) Német-ausztriai Köztársaság
- (1918. 11. 12.) Olasz Királyság
- (1918. 11. 12.) Román Királyság
- (1918. 11. 16.) Magyar Népköztársaság
- (1918. 12. 05.) Hiénc Köztársaság
- (1918. 12. 05.) Lemkó Köztársaság
- (1918. 12. 11.) Tót Népköztársaság
- (1919. 01. 08.) Hucul Köztársaság
- (1919. 05. 29.) Zakopanei Köztársaság
- (1919. 06. 28.) Lengyel Köztársaság
- (1919. 09. 12.) Carnarói Olasz Kormányzóság
Az Osztrák–Magyar Monarchia 1867 és 1918 között fennállt különleges, kettős (dualista) államszövetség, reálunió volt Közép-Európában. Két fele a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság volt, melyek a közös uralkodó és a közös ügyként igazgatott külügy, hadügy és az ezekkel kapcsolatos pénzügyek által összekapcsolt önálló államok voltak. A Monarchia többnemzetiségű államszövetség volt. A Magyar Királyság történelmi fejlődése és a 19. században bekövetkező egységesítés és közigazgatási reform révén fél-unitárius állam volt, autonómiát élvező területrészekkel (Horvát-Szlavónország, Fiume), Ausztria történelmi fejlődése és modellje alapján “történelmi-politikai egységekből”, tartományokból álló állam volt amelyek szintén élveztek némi belső függetlenséget a saját helyi ügyeikben. A Monarchia korának egyik legfejlettebb európai országa volt. Az államalakulat az osztrák császár és a magyar kormány kiegyezésével jött létre 1867. június 8.-án, létének az első világháborús katonai vereség és a nemzetiségi mozgalmak felerősödése vetett véget 1918. október 31.-én.
Az Osztrák Császárságban 1906-tól használtak hivatalosan rendszámokat a járműveken, kötelezően az egész ország területén. Előtte nem volt kötelező azonosítójelzést használni a járműveken. 1910-től a Magyar Királyságban is bevezették. Ugyan a két tagállam politikailag egy országnak számított, a rendszámok kiadásában két független országnak számított. Mindkét országban hasonló rendszerű rendszámokat használtak, ezért a két ország közötti határ átlépésekor vámrendszámot kellett a járművekre felhelyezni.
Standard rendszámok
Osztrák rendszámok:
Magyar rendszámok:
Méretei: elöl 120 mm (betűméret 80 mm), hátul 150 mm magas (betűméret 100 mm), a szélesség változó a felirat hosszától függően, motorkerékpárokon 120 mm * 70 mm (betűméret 50 mm).
Formátum: fehér alapon fekete karakterek, fekete keret vagy keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: T@@@@/&&&9 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 65 4321.
Megjegyzések:
- Az ország területén 1895-től adtak ki rendszámokat, de csak egyes elszigetelt területeken (főként a két fővárosban). Ezek lényegében csak egy sorozatszámot tartalmaztak (elöl a hűtőrácsra festve vagy külön táblán, hátul minden esetben külön táblán), ezek mérete sem volt egységes. Magyarországon 1899 előtt olyan táblákat is használtak, amelyeken a tulajdonos neve vagy beceneve volt olvasható. A Budapestre látogató vidéki járműveken is el kellett helyezni egy ilyen sorozatszámos táblát, ha 24 óránál tovább maradtak a városban. Szabványosított rendszámokat csak 1906. január 7.-től adtak ki osztrák területen. Ezt a rendszert vették át Magyarországon 1910. május 1.-én.
- A területkódot (Kennbuchstabe) az osztrák részeken feketével, a magyar területeken vörössel írták, bár ez azért nem volt konzekvens a magyar rendszámokon (előfordultak fekete területkódok is – lásd a második példát fenn).
- A sorozatszám (Evidenznummer) 999 feletti részét római számokkal írták, közvetlenül a területkóddal egybeírva. A magyar rendszámokon előfordult 4 jegyű latin sorozatszám is.
- A császári járművek rendszámain fehér alapon arany kerettel egy császári korona volt látható.
- Közszolgálati járművek inverz színű (fekete alapon fehér felirat) rendszámokat használtak.
- Ideiglenes rendszámok formátuma megegyezett a standard rendszámokéval, csak a felirat színe volt vörös.
- A hadsereg, a polgári postaszolgálat standard rendszámokat használt (főként bécsi kiadásúakat), nem különböztették meg őket a polgári járművek rendszámaitól. Esetenként előfordultak speciális táblák, amelyeken a csapategység neve, vagy annak rövidítése olvasható.
- A Magyar Vöröskereszthez tartozó személygépkocsikon észleltek olyan rendszámokat, amelyeken egy nagy vörös kereszt és egy alacsony értékű szám volt látható. Nem tudni, hogy ez mennyire volt hivatalos rendszám.
- 1918. március 1. után Magyarországon csak olyan járművek közlekedhettek, amelyekre ún. hadi rendszámot szereltek. Ez egy 120 mm oldalhosszúságú fehér háromszög alakú tábla volt, alján 10 mm-es, tetején 55 mm-es vörös sávval, közepére 30 mm magas és 5,5 mm vastag számok kerültek.
Vámrendszámok
Az Osztrák Császárság területére érkező járművek kapták a határátlépéskor.
Méretei: változóak.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek, keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: T@@@@ &&9 K (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: alapesetben *4 321.
Megjegyzések:
- Minden olyan jármű megkapta, amelyik az Osztrák Császárság területére lépett, és külföldi tulajdonban volt. Ezeket a rendszámokat a külföldi jármű eredeti rendszáma mellett (ha volt) kellett elhelyezni.
- A sorozatszám 999 feletti részét római számokkal írták, közvetlenül a területkóddal egybeírva.
- Az utolsó karakter vörössel volt írva és a következőket jelölte:
- 1906 és 1910 között a Magyar Királyság területéről érkezők rendszámain az utolsó karakter egy U, az annektált Bosznia-Hercegovinából és Novi Pazar-i szandzsákból érkezők rendszámain pedig egy G volt. Minden más országból érkezők rendszámára utolsó karakterként egy Z került (lásd a területkódos listát a részletes információkért!).
- 1910-től nem a Párizsi Konvent területéről (Ausztria, Bulgária, Franciaország, Magyarország, Monaco, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Oroszország, Spanyolország) érkezők rendszámán az utolsó karakter egy Z volt.