—
Független alkotmányos monarchia (reálunió).
Területe: 675 967 km2; lakossága: 51 356 465 fő (1910); fővárosa: Wien (Bécs) és Budapest; hivatalos nyelve: német és magyar, regionális szinten beszélt nyelvek: cseh, jiddis, lengyel, olasz, román, rutén (ruszin), szerbhorvát, szlovák, szlovén (de ezek nem voltak hivatali nyelvek); közigazgatási beosztása: Osztrák Császárság és Magyar Királyság, ezen belül 5 királyság (Königreich), 2 főhercegség (Erzherzogtum), 6 hercegség (Herzogtum), 2 őrgrófság (Marktgrafschaft), 2 grófság (Grafschaft), 2 tartomány (Land), 1 császári város (Reichsunmittelbare Stadt), 1 királyi város (Stadt); pénzneme: 1892-ig 1 Gulden (ƒ, forint) = 100 Kreuzer (krajcár), 1892-től 1 Krone (korona) = 100 Heller
(fillér).
Nemzetközi gépkocsijele: A (az Osztrák Császárság területén) és H (a Magyar Királyság területén). Közlekedés módja: az Osztrák Császárság területén helytől függően vegyesen jobb és bal oldalon, a Magyar Királyság területén bal oldalon. Rendszámok kiadása: párban.
Az Osztrák–Magyar Monarchia 1867 és 1918 között fennállt különleges, kettős (dualista) államszövetség, reálunió volt Közép-Európában. Két fele a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság volt, melyek a közös uralkodó és a közös ügyként igazgatott külügy, hadügy és az ezekkel kapcsolatos pénzügyek által összekapcsolt önálló államok voltak. A Monarchia többnemzetiségű államszövetség volt. A Magyar Királyság történelmi fejlődése és a 19. században bekövetkező egységesítés és közigazgatási reform révén fél-unitárius állam volt, autonómiát élvező területrészekkel (Horvát-Szlavónország, Fiume), Ausztria történelmi fejlődése és modellje alapján “történelmi-politikai egységekből”, tartományokból álló állam volt amelyek szintén élveztek némi belső függetlenséget a saját helyi ügyeikben. A Monarchia korának egyik legfejlettebb európai országa volt. Az államalakulat az osztrák császár és a magyar kormány kiegyezésével jött létre 1867. június 8.-án, létének az első világháborús katonai vereség és a nemzetiségi mozgalmak felerősödése vetett véget 1918. október 31.-én.
Az Osztrák Császárságban 1906-tól használtak hivatalosan rendszámokat a járműveken, kötelezően az egész ország területén. Előtte nem volt kötelező azonosítójelzést használni a járműveken. 1910-től a Magyar Királyságban is bevezették. Ugyan a két tagállam politikailag egy országnak számított, a rendszámok kiadásában két független országnak számított. Mindkét országban hasonló rendszerű rendszámokat használtak, ezért a két ország közötti határ átlépésekor vámrendszámot kellett a járművekre felhelyezni.
Osztrák rendszámok:
Magyar rendszámok:
Méretei: elöl 120 mm (betűméret 80 mm), hátul 150 mm magas (betűméret 100 mm), a szélesség változó a felirat hosszától függően, motorkerékpárokon 120 mm * 70 mm (betűméret 50 mm).
Formátum: fehér alapon fekete karakterek, fekete keret vagy keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: T@@@@/&&&9 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 65 4321.
Megjegyzések:
Az Osztrák Császárság területére érkező járművek kapták a határátlépéskor.
Méretei: változóak.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek, keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: T@@@@ &&9 K (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: alapesetben *4 321.
Megjegyzések: