Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége
(Szovjetunió, 1922–1991)
oroszul: Союз Советских Социалистических Республик (Советский Союз)
azeriül (arab írással): سووئت سوسیالیست رئسپوبلیکالاری اتفاقی (سووئت اتفاقی) — azeriül (latin írással):
Sovet Sosialist Respybliqalarį Ittifakį (Sovet Ittifakį) / Sovet Sosialist Respuʙlikalarь Ittifaqь (Sovet Ittifaqь) — azeriül (cirill írással): Совет Сосиалист Республикалары Иттифагы (Совет Иттифагы) | belaruszul: Саюз Савецкіх Сацыялістычных Рэспублік (Савецкій Саюз) |
észtül: Nõukogude Sotsialistlike Vabariikide Liit (Nõukogude Liit) | grúzul: საბჭოთა სოციალისტური რესპუბლიკების კავშირი (საბჭოთა კავშირი) | kazakul (arab írással): كەڭەستٸك سوتسياليستٸك
رەسپۋبليكالار وداعى (كەڭەس وداعى) — kazakul (latin írással): Keꞑestik Sotsijalijstik Respuvblijkalar Odaƣь (Keꞑes Odaƣь) — kazakul (cirill írással): Кеңестік Социалистік Республикалар Одағы (Кеңес Одағы) | kirgizül (arab írással):
كەڭەشتيك سوتسياليستتيك رەسپۋبليكالار بيرديگي (كەڭەشتيك بيرديگي) — kirgizül (latin írással): Keꞑeştik Sotsialisttik Respuʙliqalar Birdigi (Keꞑeştik Birdigi) — kirgizül (cirill írással): Кеңештик Социалисттик Республикалар Бирдиги (Кеңештик Бирдиги) | lettül:
Padomju Sociālistisko Republiku Savienība (Padomju Savienība) | litvánul: Tarybų Socialistinių Respublikų Sąjunga (Tarybų Sąjunga) | moldávul: Унюня Републичилор Советиче Сочиалисте (Унюня Советикэ) | örményül:
Խորհրդային Սոցիալիստական Հանրապետությունների Միություն (Սովետական Միություն) | tádzsikul (arab írással): یتتیهودی چهومهوریهوی سهـوراویی سوتسیالیستـِی (یتتیهودی سهوراوـِی) — tádzsikul (latin írással):
Ittihodi Çumhurihoi Şūravii Sotsialistъ (Ittihodi Şūravъ) — tádzsikul (cirill írással): Иттиҳоди Ҷумҳуриҳои Шӯравии Социалистӣ (Иттиҳоди Шӯравӣ) | türkménül (arab írással): سوْوەت سوْسياليستيك رەسپ ُوبليكالارؽ
بيلهلهسيگي (سوْوەت سوْيوزؽ) — türkménül (latin írással): Sovet Sosialistik Respuʙliqalarь Bileleşigi (Sovet Sojuzь) — türkménül (cirill írással): Совет Сосиалистик Республикалары Билелешиги (Совет Союзы) | ukránul:
Союз Радянських Соціалістичних Республік (Радянський Союз) | üzbégül (arab írással): سـاوېت ساتسیَليستيک رېسپوبليكَلَری يتتيفاقي (سـاوېت يتتيفاقي) — üzbégül (latin írással):
Savet Satsiəlistik Respuʙlikələri Ittifaqi (Savet Ittifaqi) — üzbégül (cirill írással): Совет Социалистик Республикалари Иттифоқи (Совет Иттифоқи)
Navigáció: Főoldal | Európa / Ázsia | Oroszország | Szovjetunió
Független szövetségi marxista–leninista egypárti szocialista köztársaság sztálini totalitárius diktatúra alatt, majd 1953-tól szövetségi direktorális parlamentáris szocialista köztársaság.
Területe: 22 402 200 km² (1990); lakossága: 286 730 819 fő (1989); fővárosa: Москва (Moszkva); hivatalos nyelve: az orosz, e mellett az egyes tagköztársaságok saját hivatalos nyelveket választhattak, így az orosz mellett minden köztársaságnak legalább egy másik hivatalos nyelve is volt: az azeri, a belarusz, az észt (1940-től), a grúz, a kazak, a kirgiz, a lett (1940-től), a litván (1940-től), a moldáv, az örmény, a tádzsik, a türkmén, az ukrán és az üzbég; közigazgatási beosztása: 15 köztársaság (Республика), ezen belül 23 autonóm köztársaság (Автономная Советская Социалистическая
Республика), 133 terület (область), 8 autonóm terület (автономная область) és 10 autonóm körzet (автономный округ); pénzneme: 1 рубль (rubel) = 100 копейка.
Nemzetközi gépkocsijele: SU. Közlekedés módja: jobboldali. Rendszámok kiadása: központilag, párban (a '30-as évekig helyileg, párban).
·
Az Orosz Birodalomban 1917-ben kitört szocialista forradalom hatására a cári családot kivégezték, a birodalom romba dőlt. Egyes nyugati részek függetlenné váltak (Észtország, Lengyelország, Lettország és Litvánia) és a II. világháborúig azok is maradtak. Ezen túl, az 1922-ig tartó átmeneti időszakban az egykoron az Orosz Birodalomhoz tartozó területeken új, általában rövid életű államalakulatok jöttek létre (pl. Azerbajdzsán, Belorusszia, Buhara, Grúzia, Hiva, Örményország, Távol-Keleti Köztársaság és Ukrajna), amelyek aztán a Szovjetunió 1922-es megalakulásával megszűntek és az unió részeivé váltak. A II. világháború alatt a Szovjetunió elfoglalta és ismét bekebelezte a balti államokat. Az ország egészen 1991-ig, a gorbacsovi peresztrojka idejéig állt fenn, ekkor az egykori köztársaságaiból független országok lettek.
Az Orosz Birodalom felbomlása után az orosz nagyvárosokban a birodalomban már megkezdett rendszámozást folytatták, a többi területről azonban nem áll rendelkezésre információ. Az első, az egész országra kiterjedő szabványsorozatot 1927-ben adták csak ki. Az ország 1991-es felbomlásakor az újonnan létrejött országok (Azerbajdzsán, Belarusz, Észtország, Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Lettország, Litvánia, Moldova, Oroszország, Örményország,
Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna és Üzbegisztán) – hosszabb-rövidebb átmeneti időszak után – saját rendszámsorozatot kezdtek el kiadni.
Standard rendszámok
1977-es sorozat
Méretei egysoros: 520 mm * 112 mm, kétsoros: 288 mm * 226 mm, motorkerékpáron 220 mm * 174 mm.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek; keret nélkül vagy fekete keret; cirill betűs írás; kódolás: magántulajdonú járműveken: A 99 99 TT, állami tulajdonú járműveken elöl: 99 99 TTA, állami tulajdonú járműveken hátul, valamint motorkerékpárokon: 99 99/TTA (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 5 4321 vagy 4321 5.
Megjegyzések:
- Az új sorozatról kiadott törvényt és szabványt 1977-ben alkották meg, de a rendszámok bevezetése csak 1980 körül kezdődött, területenként más-más időpontban, egészen 1982 végéig.
- A rendszámok dombornyomottak voltak, a keret is, de ez utóbbi néha festetlen maradt.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Э, Ю, Я. A hivatalos előírások szerint kerülni kellett a Щ betű használatát, de Moszkvában sorozatbetűként és a КЩ sorozatban továbbra is fennmaradt.
- A sorozatszámok két számpárja közötti köz kisebb volt, mint a számok és betűk közti közök.
- Olyan járműveken, amelyekkel külföldre indultak, csak olyan betűket használtak, amelyek megvannak a cirill és a latin ábécében is: А, В, Е, К, М, Н, О, Р, С, Т, У, Х. A külföldre indulás előtt a jármű normál rendszámát le kellett adni (ha volt a betűk között “cirill” betű), és a kapott kilépő-rendszámot a helyére kellett szerelni. Visszatérés után a kilépő-táblát kellett leadni, mire visszaadták a jármű eredeti rendszámát. 1989-től megszűnt ez a cserekötelesség, a kilépő-rendszámokat nem kellett visszacserélni az eredeti rendszámra. Az ilyen rendszámok kódlistája itt található.
- A három betűkarakter közül a magántulajdonú sorozaton a két nagybetűs, míg az állami sorozaton az első két betű a területet jelölte, a harmadik pedig a sorozatszám része volt. Sok területhez több kód kapcsolódott.
- Teherszállító járműveken a rendszámot általában ráfestették a jármű hátsó és gyakran mindkét oldalfalára is.
- A mopedeken ugyanolyan rendszámokat használtak, mint a motorkerékpárokon, csak kisebb méretben.
- A norvég Spitzbergákon található orosz bányákban és a kapcsolódó területek járművein nem használtak rendszámokat, csak a bányatársaság nevét (Арктикуголь) kellett a járműveken feltüntetni.
- Az 1980-ban Moszkvában megrendezett nyári olimpiai játékok idejére egy speciális sorozatot vezettek be a szervezésben és lebonyolításban részt vevő járműveknek, melynek formátuma megegyezett a standard állami sorozattal, de a betűk helyén az ОЛМ (Олимпиад Москва) felirat helyezkedett el.
- 1989-től a járműgyárból a rendeltetési helyre történő szállításnál a gépkocsik egy speciális, ТИТ feliratú rendszámot kaptak.
- 1989-ben kiadtak egy új, speciális sorozatot (Спецсерия) TTA 99 99 formátummal, melyet elsősorban a helyi vezetők, magas beosztású funkcionáriusok, Moszkvában a miniszterek, de gyakran közszolgálati szervezetek (pl. mentők) használtak. Ezeken az utolsó betűkarakter általában – de nem mindig – az С volt.
- A '90-es évek elején egyes területeken rendszámhiány lépett fel, ezért előfordult, hogy állami rendszámokat kaptak a magántulajdonú járművek, vagy más, gyérebben lakott területekről kölcsönöztek sorozatszámokat, illetve a motorkerékpárokat pótkocsi- vagy traktorrendszámokkal rendszámoztak fel.
- A Szovjetunió felbomlásakor egyes helyeken (pl. a Balti-államokban) lecserélték a cirill betűs rendszámokat latin betűsekre, illetve kiegészítették a felhasználható betűket a saját ábécében szereplő betűkkel (pl. Ukrajnában). Ez nagyrészt 1991 után történt, de ehhez a rendszámsorozathoz tartozik.
- 1992-től engedélyezték a magántulajdonú járműveknél a kétsoros hátsó rendszámok használatát. Ez is már a Szovjetunió felbomlása után történt, de ehhez a rendszámsorozathoz kapcsolódik.
- Ez a sorozat elvileg még ma is használható, de csak korabeli járműveken, amiknek a tulajdonosa a rendszám kiadása óta nem változott. Tulajdonosváltozás esetén ezeket a járműveket át kell rendszámozni az aktuális sorozatra.
1959-es sorozat
Méretei elöl: 465 mm * 112 mm, hátul és pótkocsikon: 290 mm * 170 mm, motorkerékpáron 208 mm * 135 mm, mopedeken 150 mm * 100 mm.
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; általában keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: elöl 99-99 TTA, hátul, és motorkerékpáron 99-99/TTA (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21 5.
Megjegyzések:
- 1959 második felében kezdték el kiadni, de területtől függően ez változó volt, volt ahol csak a hatvanas évek első éveiben váltottak. Az előző, sárga sorozatot elvileg le kellett volna vele cserélni, de néhány rendőrségi akciót kivéve toleránsak voltak ebben. 1967 után viszont az új járművek csak ezzel a sorozattal kerülhettek forgalomba.
- A rendszámok dombornyomottak voltak, a nyomat háromszög alakú volt, ez a domborulat volt lefestve. A keret is domborított volt (ez a nyomat egyenes volt), de az a háttérszínnel megegyező színű maradt.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я.
- Olyan járműveken, amelyekkel külföldre indultak, csak olyan betűket használtak, amelyek megvannak a cirill és a latin ábécében is: А, В, Е, К, М, Н, О, Р, С, Т, У, Х. A külföldre indulás előtt a jármű normál rendszámát le kellett adni (ha volt a betűk között “cirill” betű), és a kapott kilépő-rendszámot a helyére kellett szerelni. Visszatérés után a kilépő-táblát kellett leadni, mire visszaadták a jármű eredeti rendszámát. Az ilyen rendszámok kódlistája itt található.
- A három betűkarakter közül az első kettő a területet jelölte, az utolsó pedig a sorozatszám része. Sok területhez több kód kapcsolódott.
- Teherszállító járműveken a rendszám sorozatszámát általában ráfestették a jármű hátsó és mindkét oldalfalára is.
- A mopedeken ugyanolyan rendszámokat használtak, mint a motorkerékpárokon, csak kisebb méretben (sajnos a pontos adatok nem ismertek). A '70-es évek elején ezt megszüntették, és a mopedek standard motorkerékpár-rendszámokat kaptak (az addig kiadottak továbbra is érvényben maradtak).
- A külföldi turisták által bérelhető, használható járművek speciális rendszámot kaptak. Ezek a táblák inverz színűek voltak és a három betűkarakterek helyén mindig a cirill ТУР (турист ‘turista’) felirat volt látható (lásd az utolsó képet).
- A hivatalosan engedélyezett autósport-versenyeken a járművek a standard rendszámhoz hasonló táblákat használtak, ezeken azonban a sorozatszám csak három jegyű volt (az első számjegy után elválasztva), és a területkód helyén a СПОРТ felirat helyezkedett el. A lett sportrendszámokon a sorozatszám előtt egy Л betű is látható volt.
- A norvég Spitzbergákon található orosz bányákban és a kapcsolódó területek járművein nem használtak rendszámokat, csak a bányatársaság nevét (Арктикуголь) kellett a járműveken feltüntetni.
- Rendőrségi rendszámokon a felső sorban a MИЛИЦИЯ felirat volt olvasható, alatta egy maximum négy számjegyű szám állt. A rendszám alapszíne vörös, a felirat fehér sznű volt.
- A lett autóklub tagjainak speciális rendszámai voltak, melyen az ААК betűk után a tagsági szám következett.
- Ez a sorozat elvileg még ma is használható, de csak korabeli járműveken, amiknek a tulajdonosa a rendszám kiadása óta nem változott. Tulajdonosváltozás esetén ezeket a járműveket át kell rendszámozni az aktuális sorozatra.
1946-os sorozat
Méretei elöl: 385 mm * 110 mm, hátul: 285 mm * 167 mm, motorkerékpáron 205 mm * 132 mm.
Formátum: világos narancssárga vagy okkersárga alapon fekete karakterek; általában keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: elöl TT 99-99, hátul és motorkerékpáron TT/99-99 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1946 végén kezdték el kiadni. A cserére a háború alatt nagy mennyiségben elveszett, megsemmisült vagy rekvirált járművek és a megsemmisült dokumentumok miatt volt szükség.
- Ez a sorozat lényegében az 1940-ben megkezdett fekete sorozaton alapult, de színét és a területkódokat megváltoztatták.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я.
- Motorkerékpárokon ekkortól csak hátsó rendszámokat használtak.
- A területkódok is részei voltak a sorozatszámnak, mivel egy-egy közigazgatási területen több területkódot is használtak.
- Moszkvában csak a teherszállító járművek használtak sárga rendszámokat, a többi típus fekete rendszámot kapott, de ez a sorozat nem egyezett meg az 1937-ben megkezdett fekete sorozattal.
- Moszkvában néhány sorozatban nem adtak ki első rendszámokat, csak hátsókat.
- Teherszállító járműveken a rendszám sorozatszámát általában ráfestették a jármű hátsó és mindkét oldalfalára is.
- Ebben az időszakban nem használtak ideiglenes rendszámokat, általában a standard sorozatok 00-ás vagy 01-es kezdetű sorozatszámaival oldották meg ezt, de gyakoriak voltak a papírra írt egyedi rendszámok is.
- Rendőrségi rendszámokon a felső sorban a MИЛИЦИЯ felirat volt olvasható, alatta egy maximum négy számjegyű szám állt. A rendszám alapszíne vörös, a felirat fehér színű volt.
- A norvég Spitzbergákon található orosz bányákban és a kapcsolódó területek járművein nem használtak rendszámokat, csak a bányatársaság nevét (Арктикуголь) kellett a járműveken feltüntetni.
- Ez a sorozat elvileg még ma is használható néhány egykori szovjet tagállamban, de csak korabeli járműveken, amiknek a tulajdonosa a rendszám kiadása óta nem változott. Tulajdonosváltozás esetén ezeket a járműveket át kell rendszámozni az aktuális sorozatra.
1937-es sorozat
Méretei elöl: 585 mm * 125 mm, hátul: 360 mm * 245 mm, motorkerékpáron elöl: kb. 310 mm * 85 mm (gyakran ívelten), hátul: 270 mm * 160 mm (a motorkerékpár rendszámoknál lehettek eltérések).
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: TT 99-99 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1937. május 1.-től adták ki, őszre (néhány távoli területen csak 1938 végére) lecserélve az előző sorozat összes rendszámát.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я.
- Az 1940 során a Szovjetunió által bekebelezett balti államok a háború alatt latin betűs rendszámokat használtak, majd a háború után új, cirill betűs rendszámokat kaptak. Az észt rendszámok mérete 340 mm * 112 mm, motorkerékpárokon 255 mm * 85 mm, pótkocsikon 350 mm * 180 mm volt (ez utóbbiakon a rendszám tetején a JÄRELVANKER ‘pótkocsi’ felirat is olvasható volt).
- 1940-től egy kissé megváltozott a rendszám formátuma, a területet jelölő betűk kisebb méretűek lettek, és a kétsoros rendszámokon az első sor közepéről a bal oldalára kerültek. Minden másban megfeleltek az 1937-es sorozatnak. A balti rendszámok latin betűs változatait nem érintette ez a változás.
- A területkódok is részei voltak a sorozatszámnak, mivel egy-egy közigazgatási területen több területkódot is használtak.
- Moszkvában és még néhány nagyvárosban nem adtak ki első rendszámokat, azzal indokolva, hogy a nagy méretű táblák rontják a járművek megjelenését.
- Rendszám nélkül a járművekkel nem lehetett közlekedni, ez alól csak a moszkvai helyi buszjáratok járművei voltak kivételek, bár 1938 és 1940 között az МД-s és МЖ-s sorozatból, általában 0-val kezdődő sorozatszámokkal kaptak rendszámokat, de később ezt visszavonták.
- Motorkerékpárokon az első rendszám is kötelező volt. Ezt a sárvédő fölé szerelt kétoldalas táblával oldották meg.
- Ettől a sorozattól kezdve a pótkocsik saját rendszámokat kaptak, nem a húzó járművét szerelték át rájuk.
- Teherszállító járműveken a rendszám sorozatszámát általában ráfestették a jármű hátsó és mindkét oldalfalára is.
- A rendőrség rendszámain a területkód helyett a МИЛИЦИЯ felirat volt olvasható. Sajnos erről nem áll rendelkezésre fénykép.
- A norvég Spitzbergákon található orosz bányákban és a kapcsolódó területek járművein nem használtak rendszámokat, csak a bányatársaság nevét (Арктикуголь) kellett a járműveken feltüntetni.
- A II. világháború alatt a németek által elfoglalt területeken korabeli német rendszámokat használtak.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1934-es sorozat
Méretei 355 mm * 180 mm, motorkerékpáron 250 mm * 130 mm.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: &-&&-&9/TTTTTTTT (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 5-43-21.
Megjegyzések:
- 1934. január 1.-től adták ki, az év közepére lecserélve az előző sorozat összes rendszámát.
- A terület neve a második sorban volt olvasható, maximum 8 karakter hosszban, ezért gyakran rövidítéseket használtak. Költözés esetén az új hely szerinti rendszámra kellett a régit cserélni.
- Nem minden területegységben használtak ötjegyű sorozatszámokat, a kisebb népességű területeken csak az aktuális sorszámnak megfelelő karakter használtak.
- Rendszám nélkül a járművekkel nem lehetett közlekedni, ez alól csak a moszkvai helyi buszjáratok és a tűzoltóság járművei voltak kivételek.
- Motorkerékpárokon az első rendszám is kötelező volt. Ezt a sárvédő fölé szerelt kétoldalas táblával oldották meg.
- Pótkocsik használata esetén a húzó jármű hátsó rendszámát áthelyezték a pótkocsira.
- Teherszállító járműveken a rendszám sorozatszámát általában ráfestették a jármű hátsó és mindkét oldalfalára is.
- A rendszámok jobb alsó sarkában a kiadó szerv pecsétjét is el kellett helyezni, ez azonban sok rendszámról – a kézi elkészítése miatt – hiányzott.
- Az időszakban rendezett távolsági versenyeken a rendszámon a részt vevő jármű rajtszáma és a verseny neve szerepelt, ezek a rendszámok jóval nagyobbak voltak, és gyakran a verseny útvonalát is jelölték rajtuk.
- A norvég Spitzbergákon található orosz bányákban és a kapcsolódó területek járművein nem használtak rendszámokat, csak a bányatársaság nevét (Арктикуголь) kellett a járműveken feltüntetni.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1932-es sorozat
Méretei elöl 300 mm * 120 mm, hátul 340 mm * 170 mm, motorkerékpárokon 220 mm * 130 mm.
Formátum: fehér alapon fekete színű karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: T-99-99 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1932. január 1.-től adták ki, lecserélve az előző sorozat összes rendszámát.
- Ez volt az első, az egész ország területére kiterjesztett szabványos sorozat.
- A rendszámok állandóak voltak, költözés esetén nem kellett a rendszámokat a helyi kódúra cserélni.
- A területkódok esetében a népesebb részeken több kódot is használtak, míg a gyéren lakott vidékeken több nagyobb területi egység használt egy kódot.
- Rendszám nélkül a járművekkel nem lehetett közlekedni, ez alól csak a moszkvai helyi buszjáratok és a tűzoltóság járművei voltak kivételek.
- Motorkerékpárokon az első rendszám is kötelező volt. Ezt általában a sárvédő fölé szerelt kétoldalas táblával oldották meg, de látható volt a járműre merőlegesen felszerelt rendszám is.
- A taxikon a felirat felett a ТАКСИ szöveg volt olvasható. Sajnos erről nem áll rendelkezésre fénykép.
- Az időszakban rendezett távolsági versenyeken a rendszámon a részt vevő jármű rajtszáma és a verseny neve szerepelt (lásd az utolsó képen).
- A norvég Spitzbergákon található orosz bányákban és a kapcsolódó területek járművein nem használtak rendszámokat, csak a bányatársaság nevét (Арктикуголь) kellett a járműveken feltüntetni.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
Birodalmi rendszámok
Méretei változóak.
Formátum: változó alapon változó színű karakterek; cirill betűs írás; kódolás: &&&&9; sorozatszámok növekedési sorrendje: 54321.
Megjegyzések:
- Az Orosz Birodalom bukása utáni átmeneti időszakban, majd a Szovjetunió 1922-es megalakulása után egészen a 1931-ig a birodalom idején elkezdett rendszámokat adták ki továbbra is.
- A rendszámokat helyi szinten adták ki, nem voltak egységesek, sem méretüket, sem feliratozásukat tekintve.
- A rendszám kötelező tartozéka volt egy sorszám. Ezen kívül az adott helyi szervtől függött, hogy még mit írtak a rendszámra (érvényesség éve, a terület neve, a jármű típusa stb.).
- A rendszámok színe akár évenként változhatott egy adott területen. Moszkvában és Szentpéterváron azonban csak fehér alapon feketével írt táblákat használtak.
- Rendszám nélkül a járművekkel nem lehetett közlekedni.
- Motorkerékpárokon az első rendszám is kötelező volt, melyet az első sárvédő fölé kellett elhelyezni hosszanti irányban, így ezek a táblák kétoldalasak voltak.
- Egy 1920-as törvény meghatározta, hogy az első rendszámokat a jármű bal sárvédőjére, míg a hátsókat a karosszériára, maximum 70 cm magasságban kell felszerelni.
- A '20-as évektől a taxikon a rendszám felett a ТАКСИ felirat volt olvasható. Ezeken a rendszámokon a sorozatszámok maximum három karakteresek lehettek. Sajnos erről nem áll rendelkezésemre fénykép.
- 1927. szeptember 2.-tól standardizálták a rendszámok méretét, elöl 300 mm * 120 mm, hátul 340 mm * 170 mm, motorkerékpárokon 220 mm * 130 mm méretű rendszámokat adtak ki, de a már fogalomban lévők továbbra is használhatók maradtak.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
Ideiglenes rendszámok
Ezeket a rendszámokat olyankor használták, amikor valamilyen okból a jármű eredeti rendszáma nem volt elérhető (ellopták, elveszett, megrongálódott stb.) és az újragyártás idején is szerették volna a járművet használni.
1959-es sorozat
Méretei általában egy A4-es méretű papírlapra készült.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: elöl ТРАНЗИТ ПЕРЕДНИЙ НОМЕР/TTA/99-99, hátul ТРАНЗИТ ЗАДНИЙ НОМЕР/TTA/99-99 (ТРАНЗИТ ПЕРЕДНИЙ НОМЕР ‘Ideiglenes első rendszám’; ТРАНЗИТ ЗАДНИЙ НОМЕР ‘ideiglenes hátsó rendszám’; területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21 5.
Megjegyzések:
- 1959-ben kezdték el kiadni, de ismeretlen a pontos dátum. Előtte nem használtak ilyen rendszámokat, illetve esetenként a próbarendszámokkal helyettesítették.
- A rendszámok általában egy-egy A4-es papírlapra készültek és nem voltak teljesen egységesek. A betűtípusok és méretek területenként változóak lehettek, de volt ahol nem különböztették meg az első és hátsó rendszámot, és a legfelső sorban csak a ТРАНЗИТ szó volt olvasható. A rendszám többi része sem mindig ugyanabban a sorrendben volt látható, volt ahol a betűk és a számok egy sorba kerültek. A papírlap hátulján az engedély adatai voltak felírva (tulajdonos, időszak, egyéb adatok, valamint a kiadó szerv pecsétje aláírással). Általában az első és hátsó szélvédő mögé ragasztották, tehergépkocsikon hátul a hátsó falra erősítették fel. Motorkerékpárokról nincs adatom, de valószínűsíthető, hogy ott csak hátulra került ilyen lap.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я.
- A három betűkarakter közül az első kettő a területet jelölte, az utolsó pedig a sorozatszám része. Sok területhez több kód kapcsolódott.
- A katonai járműveken is ilyen rendszámokat használtak, értelemszerűen a katonai rendszámformátummal.
- Ezt a formátumot az 1977-es új szabvány is átvette, így ezeket változatlan formában, azonban új területkódokkal tovább használták.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
Pótkocsirendszámok
1977-es sorozat
Méretei 288 / 170 mm * 226 mm (függőleges egyenes oldal: 100 mm).
Formátum: fehér alapon fekete karakterek; általában fekete keret; cirill betűs írás; kódolás: 99 99/TT (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 4321. A rendszám két alsó sarka le volt vágva, így a tábla hatszögletű lett.
Megjegyzések:
- Az új sorozatról kiadott törvényt és szabványt 1977-ben alkották meg, de a rendszámok bevezetése csak 1980 körül kezdődött, területenként más-más időpontban, egészen 1982 végéig.
- A rendszámok dombornyomottak voltak, a keret is, ez utóbbi is általában festett volt.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я.
- Olyan járműveken, amelyekkel külföldre indultak, csak olyan betűket használtak, amelyek megvannak a cirill és a latin ábécében is: А, В, Е, К, М, Н, О, Р, С, Т, У, Х. A külföldre indulás előtt a jármű normál rendszámát le kellett adni (ha volt a betűk között “cirill” betű), és a kapott kilépő-rendszámot a helyére kellett szerelni. Visszatérés után a kilépő-táblát kellett leadni, mire visszaadták a jármű eredeti rendszámát.
- A rendszámot általában ráfestették a jármű hátsó és gyakran mindkét oldalfalára is.
- A '90-es évek elején egyes területeken rendszámhiány lépett fel, ezért előfordult, hogy motorkerékpárokon pótkocsirendszámokat is használtak.
- Ez a sorozat elvileg még ma is használható, de csak korabeli járműveken, amiknek a tulajdonosa a rendszám kiadása óta nem változott. Tulajdonosváltozás esetén ezeket a járműveket át kell rendszámozni az aktuális sorozatra.
1959-es sorozat
Méretei 290 mm * 170 mm.
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; általában keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: 99-99/TT ПРИЦЕП (területkódok itt; ПРИЦЕП ‘Pótkocsi’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1959 második felében kezdték el kiadni, de területtől függően ez változó volt, volt ahol csak a hatvanas évek első éveiben váltottak. Az előző, sárga sorozatot elvileg le kellett volna vele cserélni, de néhány rendőrségi akciót kivéve toleránsak voltak ebben. 1967 után viszont az új járművek csak ezzel a sorozattal kerülhettek forgalomba.
- A rendszámok dombornyomottak voltak, a nyomat háromszög alakú volt, ez a domborulat volt lefestve. A keret is domborított volt (vízszintes nyomással), de az a háttérszínnel megegyező színű maradt.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я.
- Olyan járműveken, amelyekkel külföldre indultak, csak olyan betűket használtak, amelyek megvannak a cirill és a latin ábécében is: А, В, Е, К, М, Н, О, Р, С, Т, У, Х. A külföldre indulás előtt a jármű normál rendszámát le kellett adni (ha volt a betűk között “cirill” betű), és a kapott kilépő-rendszámot a helyére kellett szerelni. Visszatérés után a kilépő-táblát kellett leadni, mire visszaadták a jármű eredeti rendszámát.
- A rendszámot általában ráfestették a jármű hátsó és mindkét oldalfalára is.
- Ez a sorozat elvileg még ma is használható, de csak korabeli járműveken, amiknek a tulajdonosa a rendszám kiadása óta nem változott. Tulajdonosváltozás esetén ezeket a járműveket át kell rendszámozni az aktuális sorozatra.
1946-os sorozat
Méretei 285 mm * 167 mm.
Formátum: világos narancssárga vagy okkersárga alapon fekete karakterek; általában keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: hátul TT ПРИЦЕП/99-99 (területkódok itt; ПРИЦЕП ‘Pótkocsi’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1946 végén kezdték el kiadni. A cserére a háború alatt nagy mennyiségben elveszett, megsemmisült vagy rekvirált járművek és a megsemmisült dokumentumok miatt volt szükség.
- Ez a sorozat lényegében az 1940-ben megkezdett fekete sorozaton alapult, de színét és a területkódokat megváltoztatták.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я.
- A területkódok is részei voltak a sorozatszámnak, mivel egy-egy közigazgatási területen több területkódot is használtak.
- A rendszámot általában ráfestették a pótkocsi hátsó és mindkét oldalfalára is.
- Ez a sorozat elvileg még ma is használható egyes egykori szovjet tagállamban, de csak korabeli járműveken, amiknek a tulajdonosa a rendszám kiadása óta nem változott. Tulajdonosváltozás esetén ezeket a járműveket át kell rendszámozni az aktuális sorozatra.
Traktor- és traktorpótkocsi-rendszámok
1977-es sorozat
Méretei 288 / 140 mm * 206 mm (függőleges egyenes oldal: 115 mm).
Formátum: fehér alapon fekete karakterek; általában fekete keret; cirill betűs írás; kódolás: traktorokon: 99 99/TT, pótkocsikon: TT/99 99 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 4321. A rendszámok betűk meletti sarkai le voltak vágva, így a táblák hatszögletűek lettek.
Megjegyzések:
- Az új sorozatról kiadott törvényt és szabványt 1977-ben alkották meg, de a rendszámok bevezetése csak 1980 körül kezdődött, területenként más-más időpontban, egészen 1982 végéig.
- A rendszámokat nem a járműnyilvántartó adta ki, hanem a mezőgazdasággal foglalkozó szervek, ezért a rendszámok területkódolása teljesen független volt a standard és a pótkocsirendszámoktól is.
- A rendszámok dombornyomottak voltak, a keret is, ez utóbbi is általában festett volt.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я.
- Pótkocsik esetében a rendszámot általában ráfestették a jármű hátsó és gyakran mindkét oldalfalára is.
- A '90-es évek elején egyes területeken rendszámhiány lépett fel, ezért előfordult, hogy motorkerékpárokon traktor- és traktor-pótkocsi rendszámokat is használtak.
- Ez a sorozat elvileg még ma is használható, de csak korabeli járműveken, amiknek a tulajdonosa a rendszám kiadása óta nem változott. Tulajdonosváltozás esetén ezeket a járműveket át kell rendszámozni az aktuális sorozatra.
1965-ös sorozat
Méretei 208 mm * 135 mm.
Formátum: mustárságra alapon fekete karakterek; általában keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: traktorokon: 99-99/TT ТР-Р, pótkocsikon: 99-99/TT ПР-П (területkódok itt; ТР-Р трактор ‘Traktor’, ПР-П прицеп ‘Pótkocsi’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- Hivatalosan 1965-től kezdték el kiadni, de egyes köztársaságokban már 1963-tól adtak ki ilyen táblákat. Előtte ezeken a járműveken nem használtak rendszámokat, illetve önkéntes alapon motorkerékpár-rendszámokat helyeztek el rajtuk.
- A rendszámokat nem a járműnyilvántartó adta ki, hanem a mezőgazdasággal foglalkozó szervek, ezért a rendszámok területkódolása teljesen független volt a standard és a pótkocsirendszámoktól is.
- A rendszámok dombornyomottak voltak, a nyomat háromszög alakú volt, ez a domborulat volt lefestve. A keret is domborított volt, de az a háttérszínnel megegyező színű maradt.
- A betűkarakterek egy kicsit kisebbek voltak, mint a számok, a típusjelölő rövidítések pedig még a betűknél is kisebb méretben készültek.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я.
- Pótkocsik esetében a rendszámot általában ráfestették a jármű hátsó és mindkét oldalfalára is.
- Egyes köztársaságokban a típusjelölésnél egyedi rövidítéseket is használtak 1965 előtt: АВ-ПГ автопогрузчик ‘targonca’ (Ukrajna), П-К погрузчик ‘rakodó’ (Kirgízia), СТР строительный ‘építési’ (Kazahsztán), ЭК-Р экскаватор ‘kotrógép’ (Kirgízia), ezen kívül Ukrajnában voltak jelölés nélküli rendszámok is. 1965 után ezeket megszüntették (a kiadottak forgalomban maradtak), és csak hivatalos rövidítésekkel adtak ki rendszámokat ezeken a területeken is.
- Ismeretlen okból adtak ki fehér alapú és fekete alapon fehérrel írt rendszámokat is, de csak keveset.
- Gyakran lehetett találkozni kisebb motorkerékpárokkal, amelyeken ilyen traktorrendszámok voltak.
- Ez a sorozat elvileg még ma is használható, de csak korabeli járműveken, amiknek a tulajdonosa a rendszám kiadása óta nem változott. Tulajdonosváltozás esetén ezeket a járműveket át kell rendszámozni az aktuális sorozatra.
Próbarendszámok
1959-es sorozat
Méretei elöl: 467 mm * 112 mm, hátul és pótkocsikon: 293 mm * 174 mm, motorkerékpáron 210 mm * 140 mm.
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; általában keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: 99-99 ПРОБА; sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1959 második felében kezdték el kiadni, lecserélve vele az előző sorozatot.
- A rendszámok dombornyomottak voltak, a nyomat háromszög alakú volt, ez a domborulat volt lefestve. A keret is domborított volt (vízszintes nyomással), de az a háttérszínnel megegyező színű maradt.
- A gyárból a leendő telephelyre szállítás alatt használt tranzitrendszámok hasonlóak voltak, de azokon a ТРАНЗИТ felirat felett látható volt a gyártó kétkarakteres jelzése is (ezekről bővebb információ nem áll rendelkezésre). 1989-tős standard, ТИТ feliratos rendszámokkal helyettesítették ezeket.
- A járműgyártók belső használatra készítettek speciális rendszámokat, amelyeken a betűk helyén a gyár nevének rövidítése volt olvasható, de ezekkel a rendszámokkal elvileg nem közlekedhettek a gyárak területén kívül, ehhez standard sorozatú rendszámokra volt szükségük. A gyári rendszámok készülhettek fekete, sárga és fehér alapszínnel is. Az ismert gyári jelölések ezeken: ЗИЛ (Завод имени Лихачёва), АЗЛК (Автомобильный завод имени Ленинского комсомола (Москвич)), МШЗ (Московский шинный завод). Egyes források szerint a fekete ЗИЛ-es rendszámokkal részt lehetett venni közúti forgalomban.
- Ezt a formátumot az 1977-es szabvány is átvette, így változtatás nélkül tovább használták őket.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1946-os sorozat
Ezeket a rendszámokat általában a járműgyártók, nagyobb műhelyek és később a járműkereskedők használták a próbaútjaik során.
Méretei elöl: 385 mm * 110 mm, hátul: 285 mm * 167 mm, motorkerékpáron 205 mm * 132 mm.
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; általában keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: 99-99 ПРОБА/TT (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1946 végén kezdték el kiadni, valószínűleg az előző sorozat lecserélésével.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я.
- A gyárból a leendő telephelyre szállítás alatt használt tranzitrendszámok hasonlóak voltak, de azokon felül a gyár jele volt, ez alatt a ТРАНЗИТ felirat.
- A járműgyártók belső használatra készítettek speciális rendszámokat, amelyeken a betűk helyén a gyár nevének rövidítése volt olvasható, de ezekkel a rendszámokkal elvileg nem közlekedhettek a gyárak területén kívül, ehhez standard sorozatú rendszámokra volt szükségük.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1937-es sorozat
Méretei elöl: 585 mm * 125 mm, hátul: 360 mm * 245 mm, motorkerékpáron elöl: kb. 310 mm * 85 mm (gyakran ívelten), hátul: 270 mm * 160 mm (a motorkerékpár rendszámoknál lehettek eltérések).
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: elöl ПРОБА/TT 99-99, hátul ПРОБА/TT/99-99 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1937. május 1.-től adták ki, őszre (néhány távoli területen csak 1938 végére) lecserélve az előző sorozat összes rendszámát.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я. Ezek a betűk és a ПРОБА felirat is kb. feleakkora méretű volt, mint a számjegyek.
- Motorkerékpárokon az első rendszám is kötelező volt. Ezt a sárvédő fölé szerelt kétoldalas táblával oldották meg.
- A gyárból a leendő telephelyre való szállítás során használták a tranzitrendszámokat, melyeken a ТРАНЗИТ felirat volt olvasható a sorozatszámok előtt. A felirat alatt a gyár számkódja volt látható, de erről nincs további információm. 1939-től a ТРАНЗИТ felirat és a gyártói kód helyet cserélt, felülre került a kód és a karakterei egy kicsit nagyobbak lettek, mint a ТРАНЗИТ feliratéi.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1934-es sorozat
Méretei 355 mm * 180 mm, motorkerékpáron 250 mm * 130 mm.
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: &&-&9/-ПРОБА-; sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1934. január 1.-től adták ki, lecserélve az előző sorozat összes rendszámát.
- A sorozatszámok maximum négyjegyűek lehettek, de általában csak három számjegyű rendszámokkal lehetett találkozni.
- Motorkerékpárokon az első rendszám is kötelező volt. Ezt a sárvédő fölé szerelt kétoldalas táblával oldották meg.
- Egyes járműgyártók eltérő rendszámokat vezettek be. A ЗиС gyár például inverz színű táblákat használt.
- A járművek gyárból a leendő telephelyre való szállításakor tranzitrendszámokat használtak, melyeken a sorozatszám alatt a felirat általában ТРАНЗИТ volt, de gyártól függően változhatott (a ЗиС gyár esetében ТРАНЗИТ 1 volt). A tranzitrendszámoknak általában sárga volt az alapszínük. A ГАЗ gyár СБОРКА (‘szerelés’) feliratú sorozatot is használt. Sajnos ezekről nem áll rendelkezésre fénykép.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1932-es sorozat
Méretei elöl 300 mm * 120 mm, hátul 340 mm * 170 mm, motorkerékpárokon ismeretlen.
Formátum: fehér alapon fekete színű karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: gépjárműveken: ПРОБА/T- -99, motorkerékpárokon: ПРОБНЫЙ/&9 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 21.
Megjegyzések:
- 1932. január 1.-től adták ki, lecserélve az előző sorozat összes rendszámát.
- A területkódok esetében a népesebb részeken több kódot is használtak, míg a gyéren lakott vidékeken több nagyobb területi egység használt egy kódot.
- Rendszám nélkül a járművekkel nem lehetett közlekedni, legalább egy ilyen próbarendszámot kellett a járműre szerelni.
- Motorkerékpárokon az első rendszám is kötelező volt. Ezt általában a sárvédő fölé szerelt kétoldalas táblával oldották meg, de látható volt a járműre merőlegesen felszerelt rendszám is.
- Ezeken a rendszámokon a sorozatszám csak két számjegyből állt, a standard rendszámokon található első két számjegy hiányzott, de a kötőjeleket és a számjegyek helyét fenntartották. A rendszámok tetején a ПРОБА felirat volt olvasható. Motorkerékpárokon ezek a rendszámok elöl háromszögletűek voltak, a ПРОБНЫЙ felirat alatt csak egy vagy kétjegyű sorozatszám állt.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
Birodalmi sorozat
Méretei változóak.
Formátum: változó alapon változó színű karakterek; cirill betűs írás; kódolás: ПРОБА/&&9; sorozatszámok növekedési sorrendje: 321.
Megjegyzések:
- Nem tudni, mikortól kezdték el ezeket a rendszámokat kiadni, annyi azonban bizonyos, hogy már az első, 1932-es standardizált sorozat előtt is használták őket.
- A rendszámokat helyi szinten adták ki, nem voltak egységesek, sem méretüket, sem feliratozásukat tekintve.
- A rendszám kötelező tartozéka volt egy maxim három karakteres sorszám. Ezen kívül az adott helyi szervtől függött, hogy még mit írtak a rendszámra (érvényesség éve, a terület neve, a jármű típusa stb.).
- A rendszámok színe nem volt egységes. Moszkvában és Szentpéterváron azonban csak fehér alapon feketével írt táblákat használtak.
- Motorkerékpárokon az első rendszám is kötelező volt, melyet az első sárvédő fölé kellett elhelyezni hosszanti irányban, így ezek a táblák kétoldalasak voltak.
- Egy 1920-as törvény meghatározta, hogy az első rendszámokat a jármű bal sárvédőjére, míg a hátsókat a karosszériára, maximum 70 cm magasságban kell felszerelni.
- 1927. szeptember 2.-tól standardizálták a rendszámok méretét, elöl 300 mm * 120 mm, hátul 340 mm * 170 mm, motorkerékpárokon 220 mm * 130 mm méretű rendszámokat adtak ki, de a már fogalomban lévők továbbra is használhatók maradtak.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
Diplomáciai rendszámok
1977-es sorozat
Méretei 520 mm * 112 mm.
Formátum: vörös alapon fehér karakterek; fehér keret; latin betűs írás; kódolás: K £££ 999 vagy KKK £££ 9 (országkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 321.
Megjegyzések:
- Az új sorozatról kiadott törvényt és szabványt 1977-ben alkották meg, de a rendszámok bevezetése csak 1980 körül kezdődött, rövid időn belül lecserélve az előző sorozatban kiadott táblákat.
- A betű a diplomáciai funkciót jelezte: CMD – a diplomáciai képviselet vezetőjének (nagykövet) járművei, D – diplomáciai védettséggel rendelkező képviseleti dolgozók járművei, T – diplomáciai védettséggel nem rendelkező technikai és adminisztratív dolgozók járművei.
- A CMD jelzésű rendszámokon a sorozatszám csak egy számjegyű.
- Csak egysoros rendszámokat adtak ki, motorkerékpárokra nem készült ilyen sorozat.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1967-es sorozat
Méretei elöl: 467 mm * 112 mm, hátul és pótkocsikon: 293 mm * 174 mm, motorkerékpáron 210 mm * 140 mm.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek; keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: elöl: K-££ 999 vagy K££ 99-99, hátul: K-££/999 vagy K££/99-99 (országkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 321 vagy 43-21.
Megjegyzések:
- 1967-ben kezdték el kiadni, rövid időn belül lecserélve az előző sorozatban kiadott táblákat.
- Az első betűkarakter a diplomáciai funkciót jelezte: D – diplomáciai védettséggel rendelkező képviseletek járművei, M – diplomáciai védettséggel nem rendelkező külföldi kereskedelmi és légiforgalmi-képviseletek járművei, K – külföldi újságírók járművei.
- A diplomáciai jelzés betűkaraktere kisebb méretű volt, mint a számjegyek.
- 1970-től a kereskedelmi és légi képviseletek sorozatszámai négykarakteresek lettek, egyúttal a képviseletet jelölő számok mérete a betű méretére csökkent.
- Az első rendszámok egysorosak, a hátsók kétsorosak voltak, felül a diplomáciai jelölés és a képviselet kódja, alul pedig a sorozatszám helyezkedtek el.
- Az M-es sorozaton az országkód nem a képviselt országot jelölte, csak egy szám volt (eredetileg csak a 95-99 közötti intervallumot használták, majd 1970-től az 51-es és 52-es számokat).
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1963-as sorozat
Méretei elöl: 467 mm * 112 mm, hátul: 293 mm * 174 mm, motorkerékpáron: 210 mm * 120 mm.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: elöl: &9-99 Д, hátul: &9-99/Д (Д = дипломатический корпус ‘diplomáciai testület’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1963-ban kezdték el kiadni, rövid időn belül lecserélve az előző sorozatban kiadott táblákat.
- A diplomáciai jelzés karaktere kisebb méretű volt, mint a számjegyek.
- Az első rendszámok egysorosak, a hátsók kétsorosak voltak, felül a számok, míg alul csak a betű helyezkedtek el.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1946-os sorozat
Méretei eredetileg elöl: 340 mm * 110 mm, hátul: 360 mm * 245 mm, motorkerékpáron: 270 mm * 160 mm; 1959 után a méretek megváltoztak, elöl: 467 mm * 112 mm, hátul: 293 mm * 174 mm, motorkerékpáron: 210 mm * 120 mm.
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: elöl: Д 9-99, hátul: Д/9-99 (Д = дипломатический корпус ‘diplomáciai testület’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 3-21.
Megjegyzések:
- 1946 végén kezdték el kiadni, rövid időn belül lecserélve az előző sorozatban kiadott táblákat.
- A diplomáciai jelzés karaktere kisebb méretű volt, mint a számjegyek.
- Az első rendszámok egysorosak, a hátsók kétsorosak voltak, felül csak a betű, míg alul a számok helyezkedtek el.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1937-es sorozat
Méretei elöl: 585 mm * 125 mm, hátul: 360 mm * 245 mm, motorkerékpáron elöl: kb. 310 mm * 85 mm (gyakran ívelten), hátul: 270 mm * 160 mm (a motorkerékpár rendszámoknál lehettek eltérések).
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: МБ Д/9-99 (МБ = Москва ‘Moszkva’; Д = дипломатический корпус ‘diplomáciai testület’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1937. május 1.-től adták ki, őszre (néhány távoli területen csak 1938 végére) lecserélve az előző sorozat összes rendszámát.
- 1940-től egy kissé megváltozott a rendszám formátuma, a területet jelölő betűk kisebb méretűek lettek. Minden másban megfeleltek az 1937-es sorozatnak.
- Motorkerékpárokon az első rendszám is kötelező volt. Ezt a sárvédő fölé szerelt kétoldalas táblával oldották meg.
- Az első diplomáciai rendszámok megegyeztek a standard sorozattal, a hátsó rendszámokon viszont a jobb felső sarokban látható volt a Д betű is. Ezek mind moszkvai rendszámok voltak, sorozatszámaik csak az МБ sorozatból kerültek ki.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1934-es sorozat
Méretei 355 mm * 180 mm, motorkerékpáron 250 mm * 130 mm.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: ДК/9-99-99/МОСΚВА (ДК = дипломатический корпус ‘diplomáciai testület’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 5-43-21.
Megjegyzések:
- 1934. január 1.-től kezdték el kiadni, előtte nem használtak különleges diplomáciai rendszámokat.
- Motorkerékpárokon az első rendszám is kötelező volt. Ezt a sárvédő fölé szerelt kétoldalas táblával oldották meg.
- Pótkocsik használata esetén a húzó jármű hátsó rendszámát áthelyezték a pótkocsira.
- Diplomáciai rendszámok mind moszkvai rendszámok voltak, sorozatszámaik a 0-25-**–0-28-** intervallumból kerültek ki.
- Egyes rendszámokról hiányzott a ДК felirat, ezeknek szabvány méretük volt.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
Külföldiek rendszámai
1977-es sorozat
Méretei 520 mm * 112 mm, motorkerékpáron 220 mm * 174 mm, pótkocsikon 288 / 170 mm * 226 mm (függőleges egyenes oldal: 100 mm).
Formátum: okkersárga alapon fekete karakterek; fekete keret; latin betűs írás; kódolás: K £££ 999; sorozatszámok növekedési sorrendje: 321.
Megjegyzések:
- Az új sorozatról kiadott törvényt és szabványt 1977-ben alkották meg, de a rendszámok bevezetése csak 1980 körül kezdődött.
- Olyan járművek kapták, amelyek tulajdonosa diplomáciai mentességgel nem rendelkező külföldi állampolgár vagy szervezet volt és hosszabb távon a Szovjetunióban tartózkodott, ill. működött.
- A betű a funkciót jelezte: H – külföldi állampolgárok által használt saját vagy bérelt jármű (általában diákok vagy szakemberek használták), K – külföldi média-képviselők (televíziós, rádiós képviselők vagy újságírók) járművei kapták, M – külföldi légitársaságok, cégképviseletek használták, P – olyan külföldi tulajdonban álló járműveken használták amelyek végleg elhagyták a Szovjetuniót (egyes területeken ezt használták kilépőrendszámnak is...).
- A K és az M jelzésű rendszámokon az első három számjegy megegyezett a diplomáciai rendszámokon használt kódokkal. A H és a P jelzésű rendszámok speciális kódokat használtak.
- Gépjárművekre csak egysoros rendszámokat adtak ki, motorkerékpárokon és pótkocsikon standard rendszámokat használtak, de sárga alappal. Motorkerékpár-rendszámokon az utolsó betűkarakter általában a Я volt.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
Katonai rendszámok
1959-es sorozat
Méretei elöl: 467 mm * 112 mm, hátul és pótkocsikon: 293 mm * 174 mm, motorkerékpáron 210 mm * 140 mm.
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; általában keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: elöl 99-99 KK, hátul, és motorkerékpáron 99-99/KK (kódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1959-től adták ki, lecserélve vele az előző sorozatot.
- A rendszámok általában dombornyomottak voltak, a nyomat háromszög alakú volt, ez a domborulat volt lefestve. A keret is domborított volt (ez a nyomat egyenes volt), de az a háttérszínnel megegyező színű maradt. Harci járműveken egyszerű, festett táblákat használtak, de volt, hogy közvetlenül a járműtestre festették a rendszámot.
- A betűk nem területet jelöltek, hanem a katonai szervezetre utaltak.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я. Ezek a betűk kisebb méretűek voltak, mint a számjegyek.
- Teherszállító járműveken a rendszám sorozatszámát általában ráfestették a jármű hátsó és mindkét oldalfalára is.
- 1963-ban és 1964-ben az NDK területén észleltek olyan orosz katonai járműveket, amelyeken hasonló rendszámok voltak, de fehér vagy sárga alapon feketével írva. Sajnos erről nem áll rendelkezésemre információ.
- Hivatalosan 1977-től, de gyakorlatilag csak 1980-tól bevezették a katonai rendszámoknál a kétsoros rendszámokat, illetve a pótkocsik saját, a standardhoz hasonló, hatszögletű rendszámokat kaptak, természetesen a katonai színezéssel. Ezeken a rendszámokon a betűk normál méretűek voltak, eltérően a standard katonai rendszámoktól.
- 1987-től a katonai rendszámoknál is elkezdték bevezetni a standard rendszámoknál használt betűtípust és -méretet, de végül a Szovjetunió felbomlása miatt alig néhány tucat ilyen rendszám került forgalomba.
- A Szovjetunió felbomlása után gyakori volt, hogy a már kiadott katonai rendszámokra a kisebb méretű betűk fölé, vagy kétsoros rendszámokon a betűk után felfestették az újonnan létrejött Oroszország zászlaját.
- Ez a sorozat elvileg még ma is használható, de egyre kevesebb található belőlük.
1942-es sorozat
Méretei elöl: 585 mm * 125 mm, hátul: 360 mm * 245 mm, motorkerékpáron elöl: kb. 310 mm * 85 mm (gyakran ívelten), hátul: 270 mm * 160 mm (a motorkerékpár rendszámoknál lehettek eltérések).
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: általában: A-9-99-99 vagy A-99-999 vagy A-99999 vagy A-9-9999 vagy A9-99-99, motorkerékpáron: A-99-99 vagy A-9-999.
Megjegyzések:
- 1942 tavaszán jelentek meg, nem tudni, hogy a háború alatt az előző sorozat rendszámaival mi lett, de új táblákat már csak ebből a sorozatból adtak ki.
- Rendszámtáblákat csak személygépkocsikra és motorkerékpárokra készítettek, általában standard méretben (elöl: 585 mm * 125 mm, hátul: 360 mm * 245 mm, motorkerékpáron elöl: kb. 310 mm * 85 mm (gyakran ívelten), hátul: 270 mm * 160 mm). Más járműveken a rendszámokat a jármű testére festették, általában a hátfalra és az ajtókra, amelyeken nem volt ajtó (pl. Willys dzsipek), ott vagy az ablak alá, vagy a lökhárítóra. Ezek nem voltak szabványosítva, csak a karakterek mérete volt megadva (szél. * mag. * vast., két adat esetén első a betű, második a szám): hátfalon 150 mm / 120 mm * 300 mm * 30 mm, oldalt: 110 mm / 80 mm * 80 mm / 40 mm * 10 mm / 8 mm.
- 1944-től a betűk magasabbak lettek, mint a számjegyek, és gyakori volt, hogy az utolsó szám fölé vagy után egy ötágú vörös csillagot is felfestettek.
- Csak a következő betűkaraktereket használták a rendszámokon: А, Б, В, Г, Д, Е, Ж, З, И, К, Л, М, Н, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Э, Ю, Я.
- A rendszámokat véletlenszerűen adták ki, hogy az ellenség ne találjon a sorozatszámokban logikát, illetve ne ismerje fel, hogy melyik jármű hova való.
- A sorozatszámok tagolásáról nincs információm, nem ismert, hogy miért volt ennyi variáció.
- Motorkerékpárokon a kezdeti időszakban fehér alapon feketével írt rendszámokat használtak, de ezeket rövid időn belül felváltotta a standard fekete alapon fehérrel írt sorozat. A kezdeti rendszámokon gyakran csak számok szerepeltek.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1932-es sorozat
Méretei elöl 300 mm * 120 mm, hátul 340 mm * 170 mm, motorkerékpárokon 220 mm * 130 mm.
Formátum: fekete alapon fehér karakterek; keret nélkül vagy fehér kerettel; cirill betűs írás; kódolás: T-99-99 (területkódok itt); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- 1932-es standard rendszámokkal együtt jelentek meg, előtte a katonai járműveknek nem voltak rendszámaik.
- Rendszámtáblákat csak személygépkocsikra és motorkerékpárokra készítettek, más járműveken a rendszámokat a jármű testére festették.
- A katonai rendszámok – színűket nem tekintve – ugyanúgy néztek ki, mint a standard rendszámok, használatuk is hasonló volt azokhoz.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
Speciális rendszámok
1990-es lett ideiglenes sorozat
Méretei: 520 mm * 112 mm.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek, fekete keret; latin betűs írás; kódolás: 99 99 LB; sorozatszámok növekedési sorrendje: 4321. A rendszám bal szélén egy kb. 80 mm-es okkersárga csík volt látható.
Megjegyzések:
- A rendszám kiadási idejéről eltérnek a források. Egyesek szerint még a Szovjetunió idejében, 1990. december 7.-től kezdték el kiadni, mások szerint csak 1991. március 17-től vagy április 4.-től adták ki.
- Olyan járművek kapták amelyek még nem (import) vagy már nem (export) rendelkeztek lett regisztrációval.
- A felirat betűtípusa még a szovjet mintát folytatja.
- Ezek a rendszámok ma már nem használhatóak.
1986-os csernobili sorozat
Méretei: 520 mm * 110 mm.
Formátum: fehér alapon fekete karakterek, keret nélkül; cirill betűs írás; kódolás: З 99-99 (З = Зона ‘Zóna’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 43-21.
Megjegyzések:
- A rendszám kiadási ideje ismeretlen, annyi bizonyos, hogy a csernobili katasztrófa után kezdték el kiadni.
- Olyan járművek kapták amelyekkel a csernobili atomerőmű környékén dolgoztak és így ezek nem hagyhatják el az erőmű 30 km-es környékét (a ‘Zónát’).
- A rendszámra a feliratot kézzel készítették.
- Ezek a rendszámok még ma is használhatóak.
1976-os észt régiségsorozat
Méretei ismeretlen
Formátum: fehér alapon fekete karakterek; keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: A-999; sorozatszámok növekedési sorrendje: 321.
Megjegyzések:
- A Klubi UNIC észt autóklub adta ki tagjai számára olyan régiségekre, amelyekkel különféle felvonulásokon vagy versenyeken vettek részt.
- A rendszám nyolcszögletes volt. A speciális rendszámkeret felső részén vörössel az UNIC rövidítés volt felírva.
- Ezekkel a rendszámokkal csak megadott rendezvényekre és onnan haza lehetett utazni, normál forgalomban nem voltak használhatóak, csak külön engedéllyel.
- Ez a sorozat ma már nem használható.
1970-es litván rendőrségi sorozat
Méretei ismeretlen
Formátum: vörös alapon fehér karakterek; keret nélkül; latin betűs írás; kódolás: VAI 999 ГАИ (VAI = Valstybinė automobilių inspekcija és ГАИ Госавтоинспекция ‘Közlekedési rendészet’); sorozatszámok növekedési sorrendje: 321.
Megjegyzések:
- 1970 és 1990 között használták a litván közlekedési rendészet járművein.
- 1989-től lekerült a rendszámról a cirill írású ГАИ felirat.
- Motorkerékpár-rendszámokon a felső sorban volt a két rövidítés, alul pedig a sorozatszám.
- Ismert egy rendszámsorozat, amely tartalmazott egy városi címert, a KELIŲ POLICIJA (‘Közlekedési rendőrség’) feliratot és egy három számjegyű sorozatszámot. A sorozat használata ismeretlen.
- Ez a sorozat ma már nem használható.